HTML

Vaknyugat

"Ne akarj mindent megszerezni, ne akarj tökéletes lenni. Te... egyszerűen csak élj a világba. Hadd jöjjön, aminek jönnie kell."

Friss topikok


Bridget Jones naplója

2011.12.21. 22:41 lost_blogger

Ha lenne ennek a blognak olvasója, biztos, hogy ezután a poszt után ignorálná végleg a böngészőjében ezt az oldalt. Ki kíváncsi egy Bridget Jones féle elbaszott naplóra férfi kiadásban? Szerintem senki. Engem sem izgatna különösebben. Ezért jó, hogy egyentlen ember sem ismeri ezt a blogot és cenzúra nélkül leírhatom nem csak a kemény, néha vulgáris gondolataim, hanem a csöpögős, nyálas nem igazán férfi emberhez méltó dolgaimat.

Néhány héttel ezelőtt már írtam a Találkozzunk a Piccadillyn bejegyzésemben arról, hogy a Karácsony közeledtével szerettem volna meglepni valamivel azt az embert, aki még jelen pillanatban is a legfontosabb számomra. Azt a lányt, akivel életem legszebb éveit töltöttem el, és akit mindennél jobban szerettem/szeretek.

A mindenható fészbuk újra megosztott velem néhány információt egy harmadik személy segítségével. Kiderült, hogy célba ért a meglepetésem. A bejegyzés alapján nagyon úgy tűnik, hogy elértem amit akartam. Kivehettem a részem Karácsonya még boldogabbá tételében.

meglepi-485.jpg

Csupán azon nem gondolkoztam el, hogy mi lesz azután, ha megkapja. Biztos voltam benne, hogy valamilyen módon megpróbálja kideríteni, hogy kitől is származik a vintage óranyaklánc, de körülbelül ezen a szinten meg is állt az agyam. Nem gondoltam tovább. Nem tudom, hogy most mi a helyes. Teljesen tehetetlennek érzem magam. Ezért arra jutottam, hogy maradok továbbra is inkognítóban.
A célom az volt, hogy boldoggá tegyem és nem vártam semmit ettől az akciótól.
Ezt hívják önzetlen (plátói) szerelemnek?


1 komment

Címkék: zene karácsony télapó lúzer fészbuk

Just a simple day

2011.11.17. 17:02 lost_blogger

Ahogy Karolina mondaná, ma kispéntek van. Ezen a napon nem megyek sehova, ami jelen helyzetben két dolgot takar. Megérkezett a National Insurance számom és az elmúlt napokban tartó hosszú huzavona után sikerült számlát nyitnom a Barclays banknál. Mostmár adott mindkét alapvető dolog a legális munkavállaláshoz. Kezdődhet az intenzív melókeresés és az önéletrajzom folyamatos farigcsálása.

Amióta nekiálltam ennek a blognak az írásához, valamiért egyre inkább hanyagolom az "emberi kapcsolatokat". A Facebookon postafiókomban sorba állnak az olyan típusú levelek, mint a "mizujs?", "hogy vagy?", "hé! élsz még? lándön", és persze a poke-ok sorozata. Valamiért leszarom. 

Talán azért, mert így nem veszek tudomást azokról a dolgokról, ami otthon folyik. Vagy talán azért, mert így nem hallok semmit a régi hétköznapokról? Vagy egyszerűen csak el akarok valamit/valakit felejteni? Vagy éppen ellenkezőleg, és arra várok, hogy az a valaki felbukkanjon? Talán. Ezek így összességében elegendő okot adnak arra, hogy kicsit visszavonuljak. Azzal a belső fájdalommal és hiánnyal, mely most egyre inkább ostorozni kezd, egyenlőre még nem tudok mit kezdeni. Igyekszem a szőnyeg alá seperni és nem venni tudomás róla. Elcseszett egy lelki roncs kezdek lenni. 

Egyre gyakrabban jönnek az éjszakába, vagy hajnalba nyúló olvasások, sorozatnézések, majd reggel úgy kelek ki az ágyból, mint valami ki****tt robot. Nem érzek fáradtságot, nem érzek semmit, ami befolyásolna a napi rutin elvégzésében.

Ez lenne a közelgő Ünnepeknek első késvillantása, miközben azon tűnődik, hogy mikor és hova szúrjon? 
Ügyes.

- Apropó. Napi rutin. Mosószert, öblítőt és ruhaszárítót kell vennem. -

Most visszaolvasva ezt a posztot, rá kell jönnöm, hogy ez nem egy szokásos simple day bejegyzés. Inkább azt a címet adnám neki, hogy Just a depressive day.

Szólj hozzá!

Címkék: zene bank lúzer szararc fészbuk

Sötétbe burkolózva

2011.11.11. 17:36 lost_blogger

A tegnapi nagy túra után mára pihenőnapot hirdettem. A banknak szánt igazolás sem érkezett meg és az idő is szar.

Megreggeliztem szépen komótosan, közben a Dave tv-n (idióta egy csatornanév) megnéztem a Top Gear éppen futó epizódját.
Hihetetlen, hogy ez a három ürge (Jeremy Clarkson, Richard Hammond, James May) mennyire élvezi azt, amit csinál.
Mondjuk ha nekem kéne méregdrága luxus vagy veterán járgányokat tesztelnem, valószínű, hogy nekem is fülig érne a szám minden forgatáson.

Ezt követően áldoztam a nyelvtanulás oltárán, majd csaptam egy kört a környéken helyismeret bővítése gyanánt.
Megdöbbentő, hogy mennyire karácsonyi lázban kezdenek égni az emberek, nem beszélve az üzletekről.
A harmadik karácsonyfa és a The Mall bevásárlóközpont ügyeletes télapójának betámadása után szinte hazáig szaladtam. Az az igazság, hogy most ez az ünnep eléggé lehúz. Hogy miért? Erről majd később.

Hazaérve magamra zártam az ajtót, sötétbe burkolóztam és mély depresszióba zuhanva végre válaszoltam minden e-mailre. Csekkoltam az aktuális kütyü megjelenéseket, vezető híreket és persze a fészbuk sem maradt el. Na de most merre tovább?!

Az Isten szerelmére! Hisz hétvége van! Egy normális ember ilyenkor megpróbál kicsit kikapcsolódni és a nyakába veszi a várost, ha még nincs konkrét ötlete az estére vonatkozóan.
Én nem vagyok normális ember.

- Ezt eddig is tudtuk kedves xy, de jobb lenne, ha kicsit kimozdulnál.
xy: - Oké, rendben, igazad van. De még csak néhány napja vagyok ebben a városban, igazából azt sem tudom, hogy mik a lehetőségek.
- Ezt kéne felfedezned kedves xy.
xy: - Hmm. Mondasz valamit kedves idegen. Meglátom.

Szólj hozzá!

Címkék: karácsony télapó fészbuk

süti beállítások módosítása