A 2011-es év vége és a 2012-es év eleje nem várt meglepetést hozott. Hamarabb is meg akartam emlékezni egy bejegyzéssel erről a lehetetlen helyzetről, de igazából most vált komollyá a szituáció. Nem igazán akarom ezt az állapotot körbeírni, ezért bele is csapok a közepébe.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, akit közel nyolc éve ismertem meg. Akkoriban sokat beszélgettünk erről-arról, majd hirtelen megszakadt a kapcsolat. Hogy miért? Azért mert megismertem az unokatestvérét, aki történetesen az én legutolsó ex barátnőm.
Nos, ez a lány 2011 utolsó hetében felbukkant a semmiből és újra elkezdtünk beszélgetni teljesen általános dolgokról. Elmondása szerint nem olyan régen derült ki számára, hogy én és az unokatestvére már hónapok óta nem vagyunk együtt. Miután nyugtáztam az információ hitelességét, nem szarozott sokáig, egyből rátért a lényegre.
Ha még mindig nem lenne világos a szicsuésön, akkor leírom. Az ex csajom unokatestvére kefélni akar velem, ahogy hazamegyek. Jogosan merül fel a kérdés. Ha nem fekszek le vele, akkor én leszek a világ legnagyobb lúzere? Lehet. Mondjuk ez egy kicsit sem érdekel, igazából nagy ívben leszarom, hogy ki mit gondol.
Vizsgáljuk meg a másik lehetőséget is. Mi van akkor, ha lefekszek vele? Akkor elkönyvelhetem, hogy kettő, jah nem. Három kivételével megdugtam a család összes női tagját. Ha ez kiderülne, amit szinte biztosra veszek, akkor több mint valószínű, hogy én lennék a világ legnagyobb szararca. Vagy ahogy mondani szokás, ez lenne a "családban marad" kategória? Fuckin hell.
Az utóbbi napokban sok blogot olvasgattam, mivel kíváncsi voltam, hogy ki hogyan töltötte a szilvesztert és milyen reményeket ad az új év. A legtöbb helyen a 2012-es év első bejegyzése szinte kivétel nélkül valamilyen ígérettel vagy fogadalomtétellel kezdődött. Miért? Kérdezem én. Az ember új év nélkül is képes megszabadulni a rossz szokásaitól, és ugyanúgy változtathat életmódján az év bármelyik napján, ha igazán akarja. Én ezért nem fogadok meg semmit. Meg amúgy is. A sok okos látó meg kuruzsló szerint 2012. december 21-én világvége. Jah, és a maják is megjósolták. Akkor meg mi a faszt aggódjak? Ezek szerint akkor már csak egy szűk évig cigizhetek, ihatok, zabálhatom a gyorséttermek elcseszett burgereit, vagy tespedhetek egy autóban a csúcsforgalom kellős közepén a szmoggal agyonszennyezett levegőben a klímát csutkán járatva biciklivel a csomagtartóban, és talán még tüntetésre is lesz időm. Nos, így látlak Én téged kedves új év.
Fuck 2011 - 2011.12.31. 15:57 by lost_blogger: Az intenzív kezelést megkezdtem. Ma reggelre meglepve állapítottam meg, hogy javult a helyzet. Remélem, hogy a terápia némi alkohol hozzáadásával még hatásosabb lesz.
Azt kell hogy mondjam, elég hatásos volt a kezelés. Az esti órákra szinte teljesen elmúlt minden fájdalmam és lejjebb ment a duzzanat is. Mára már simán tudom használni mindkét szemem. Je.
A szilveszteri buli a hivatalos kiírás szerint este hat órától startolt. Persze, hogy képtelen voltam időben odaérni, ami részben az elcseszett ratyi lakótársam számlájára írható. Táncolgat énekelget vígan a zuhany alatt, amikor világosan meg lett neki mondva, hogy igyekezzen, mert más is szeretne ma tusolni. Mattia azt javasolta, hogy próbáljuk meg kiűzni a fürdőből egy kevés fokhagymával. Ha a vámpíroknál és más egyéb kártevőknél működik, akkor lehet, hogy itt is segítene. Komolyan elgondolkoztam az ötleten.
Az 80's New Years Eve Party tőlem fél óra buszózásra, Seves Sistersben került megrendezésre Mariann fotóstúdiójában, ami egyben a lakásaként is funkcionált. Warehouse épület, óriási terek, fantasztikus elrendezés. Amikor megérkeztem, csak akkor jöttem rá, hogy miért is jött ez az 80's party style ötlet. A berendezés nagyobb része a nyolcvanas évekből származott. Lámpák, pultok, székek, bútorok. Sőt! Még egy óriási, még ma is tökéletesen üzemképes kommunista műtőlámpa is színesítette a környezetet ezernyi más kiegészítő mellett. A projektorból folyamatosan a nyolcvanas évek műsorai folytak. Szimat Szörény, Süsü, Szomszédok, Delta, Híradó, Torpedó Tibi bácsival és sok-sok retró reklámfilm. Mariann a szilveszteri menüt illetően is nagyon kitett magáért. Minden volt. Vodka Jelly, különböző előételek, egy számomra eddig ismeretlen sajtos tésztás főétel valamilyen szósszal, desszertnek pedig egy kis space cake került elő a sütőből. Gondolom nem szükséges ecsetelnem, hogy milyen hatást váltott ki a vodka jelly, a süti és más egyéb folyékony halmazállapotú alkoholok keverése. Tényleg jól éreztem magam.
Az egyetlen problémám az volt, hogy néhányan antiszociális, vagy nem éppen társasági emberként viselkedtek. Mindig volt olyan, aki éppen feljebb hordta az orrát. Amúgy meg istenigazából leszartam. Nem nagyon érdekelt, hogy kinek mekkora arca van. A beszélgetésre és az ismerkedésre mindenkinek megadtam a lehetőséget.
Ahogy éjfélt ütött az óra, a jókívánságokat követően felszaladtunk a warehouse tetejére néhány piával a kezünkben. Talán ezen az éjszakán tárult elém életem egyik legszebb látványa. Olyan tökéletes volt a rálátás a városra, hogy nem csak a Temzét és a Big Bent, de még a London Eye körvonalai is tökéletesen láthatóak voltak. Tűzben úszot a londoni éjszaka.
Az éjfélt követően azért sikerült megközelíteni a gatya-részegség állapotát, de hála a sok kajának, valahogy mindig tudtam kontrollálni az állapotom. Olyan négy óra magasságában indultunk haza, mikor már kezdett eluralkodni a világvége hangulat. Pontosabban csak indultunk volna, ha csak egy taxitársaság válaszolt volna a hívásunkra.
Most jutott csak eszembe, hogy világvége, vagy Hitchhiker's Guide to the Galaxy partyt kellett volna csinálni az új év tiszteletére. Az okosok szerint ha tényleg ez volt az emberiség utolsó szilvesztere, akkor most lett volna csak igazán aktuális. Na mindegy. Bízok benne, hogy a keményfejű Vogonok találnak majd valami kerülőutat és szanálják le a Föld bolygó.
Amikor az ezredik próbálkozásra sem tudtunk taxit rendelni, meguntuk a telefonálgatást. Eldöntöttük, hogy inkább tömegközlekedünk. A többieket még elkísértem a legközelebbi buszállomáshoz, mivel nem éppen egy előkelő negyedben voltunk. Ha többen vagyunk, akkor nagyobb a túlélés lehetősége is. Seven Sisters nem éppen egy Richmond és sokan emlegetik balhés és veszélyes környékként. Miután elköszöntem a többiektől, és Ők felszáltak a buszra, bennem akkor tudatosult igazán, hogy - hoppá bazdmeg. Egyedül maradtam London egyik Brooklynjában hajnali négy és öt óra között. Szaporára vettem a lépteimet, de még így is sikerült összefutottam néhány gázos arccal, mire megérkeztem az undergroundhoz. Onnan már csak három megálló és tíz perc séta választott el az ágyamtól. Hatalmas respect London városvezetésének, ugyanis egész éjszaka ingyenesen utazhattak az utasok egyes vonalakon. A többiek peche az volt, hogy amerre ők laknak, ott nincs metró csak busz vagy vonat.
Reggel hat órára sikeresen hazakúsztam és úgy estem az ágyba, mint egy marék szardarab. Miután lefeküdtem, folyamatosan kavarogtak a gondolatok a fejemben. Elevenen éltek bennem szilveszter éjszakájának emlékei. El sem akartam hinni, hogy én tényleg láttam azt, amit láttam és a szemem is rendben kibírta a megpróbáltatásokat. Aztán hirtelen elkalandoztam. Azon kezdtem el gondolkozni, hogy vajon mit csinálhatnak otthon a barátaim és az ismerőseim? Szerettem volna egy csettintéssel ott lenni, ahol ők.
Az alvás nem tartott sokáig. Délelőtt tizenegy órakor Mattia kopogására ébredtem. Mosolyogva közölte, hogy kezdődik az afterparty. Szuper! Végülis még hót részeg vagyok. Miért ne? Válaszoltam. Igaz, hogy már napokkal ezelőtt megbeszéltük, hogy összehozunk egy Roommate New Year's Eve Afterpartyt, csak nem igazán vettem komolyan. Bíztam benne, hogy mindenki kellően szétcsapja magát az előző éjszaka. Hát tévedtem. Mint már oly sokszor. Dobtam egy gyors zuhanyt, utána magamhoz vettem a szobámban lapuló hazai pálinkám, majd az off licens boltból még beszereztem némi alkohol-utánpótlást - biztos ami biztos alapon. Ezt követően csak sodródtam tovább az árral. Valamikor január másodikán, reggel hét óra magasságában dőltünk ki. Erről az estéről igazából nem nagyon tudok többet mesélni. Kérem kapcsolja ki.
Egyszerűen nem is zárhatnám jobban ezt a fantasztikusan elbaszott évet, mint egy kiadós kötőhártya-gyulladással. Vagy mi a franc akar ez lenni. Az első tünet csütörtökön jelentkezett a jobb szemem mellett a halántékom környékén éles fejfájás formájában. Akkor még nem is nagyon izgatott a dolog, mivel úgy voltam vele, hogy biztosan a szokásos menetrendszerű migrénes fejfájásom jelentkezik. Másnap reggelre viszont a szemgödrömet és a szememet is éles fájdalom kezdte elborítani. Amikor a tükörbe néztem, nem igazán tetszett látvány. Úgy néztem ki, mint egy bokszoló a második menet után, aki nem képes védekezni. Szépen bedagadt jobb szem néhány könnycseppel fűszerezve. Úgy gondoltam, hogy ezt lehet nem ártana megmutatni egy orvosnak.
Pénteken délelőtt fel is kerestem a helyi dokit, aki nem igazán nyugtatott meg. Megkérdezte, hogy van e lázam, fáj e a torkom és persze hogy honnan jöttem. Amikor másodjára futottam neki tüneteim ismertetésének, csak mosolyogva bólogatott. Fasza. Gondoltam. A szokásos Budapest, és Puskás mellett felírt egy 500mg-os Paracetamol tablettát 3x2-es arányban és egy Chlorampenicol szemkrémet.
Az intenzív kezelést megkezdtem. Ma reggelre meglepve állapítottam meg, hogy javult a helyzet. Remélem, hogy a terápia némi alkohol hozzáadásával még hatásosabb lesz.
