A Onedotzero fesztivál után egy kis hétvégi italozásra vágytam. Jól esett volna már egy kicsit kikapcsolni és megcsusszanni. Na nem úgy, mint ahogy azt még Nyíregyházán tettem azon az ominózus estén, hanem csak óvatosan, azt a bizonyos holtpontot súrolva.
Erről a nyíregyházi "balesetről" majd később, bővebben mesélek.

Útban a metró felé T még megcsörgette Z-t és pillanatokon belül összeállt a hármas.
- Meeting point Z-nél az Old Streeten. - Oké.
Gyorsan beszereztük az estéhez szükséges kellékeket - Bacardi, limonádé, cider, doritos - és hogy ne legyen csúnya vége a spontán italozásnak, betoltunk még egy Kebabot is.

Az este olyan jól sikerült, hogy mikor az óránkra néztünk, nem hittük el, hogy már hajnali négy óra. Jó társaságban repül az idő. Főleg, ha a piáláshoz előkerül egy Xbox is. (Don't drink and drive)

Fél öt magasságában voltunk képesek összekaparni magunkat, majd furcsa geometriai alakzatban elindultunk hazafelé. A egyetlen gondom csak az volt, hogy az oysteremen egy kanyi font sem volt.
Feltölteni nem tudtam sehol, ugyanis az Undergroundok még zárva voltak és a kijelölt oyster feltöltő pontokon közölték, hogy csak öt után tudnak top-uppolni.
Fasza. Gondoltam.
Még jó, hogy T-vel elhoztunk az útra egy-egy doboz sört. Megvárhattuk volna még azt a szűk órácskát, de inkább úgy döntöttünk, hogy trippelünk egyet Stoke Newingtonig, ott meg az első vonatok egyikével már haza tudok zötyögni.
Életemben nem akartak még annyi kokaint és füvet eladni út közben furcsa arcok, mint ezen a 4,5 mérföldön. Izgalmas túra volt, azt meg kell hagyni. Reggel hét órára sikerült is hazaérnem.