Vaknyugat

Alessia barátja Paulo, és annak haverja Valentino, a hétvégén érkezett meg Londonba, így újabb két fővel bővült az olasz szekció házunkban. Paulo tervei szerint legalább fél évet szeretne itt lehúzni, míg barátja Valentino, csak néhány hetet. Kicsit ciki a szitu, ugyanis két héttel ezelőtt töltöttem el néhány kellemes órát barátnőjével, amiről persze a velencei kedvese szart sem tud. Izgalmas napok elé nézek, úgy érzem.

A srácok érkezésének tiszteletére összerántottunk egy kisebb házibulit, aminek az volt a célja, hogy egy kicsit jobban megismerjék a régi lakók az új lakó(kat). A buli elég jól sikerült, viszont, a mélyenszántó beszélgetések és a komolyabb ismerkedés elmaradt. A srácok nem igazán beszélnek angolul. Akárhányszor társalgásba merültem Pauloval (pontosabban csak próbáltam), a harmadik angol szó után egyből olaszra váltott és heves mutogatásokkal fűszerezve próbálta tudomásomra hozni a fogalmam sincs hogy mit. Olyan természetesen osztotta az eszet nekem anyanyelvén, mintha csak perfekt itáliánó lennék.
Paulo egyébként az a tipikus olasz dzsigoló. Élre vasalt nadrág, ing, olyan szinten kifényesített cipő, hogy még a légy is seggen csúszik rajta, szedett szemöldök, pöpecül belőtt séró. Nem is értem, hogy hol marad a napi egy kiló hajzselé. Ráadásul én ennek a majomnak a nőjét dugtam meg. Szóhoz sem jutok.

Valentino teljesen más figura. Ő sem beszél tökéletesen angolul, de folyamatosan próbálkozik és igyekszik kommunikálni, kivenni a részét a társasági életből. Otthon Velencében egy punk zenekarban basszusgitáros, három barátnője van, motorozik, szabadidejében pedig a kocsiját tuningolja szarrá. Rendesen bír inni és jó zenéket hallgat leszámítva dévidgettát és a többi hasonló értékelhetetlen fost.

Ahogyan telt-múlt az idő, az alkohol egyre gyorsabban fogyott. Persze, hogy a fogyasztásban az új "barátaink" voltak az éllovasok. Nem is kellett sokáig várni, Paulo hamar a budi ülőkéjét ölelgetve próbált könnyíteni önmagán. Ezalatt én elvonultam egy sör társaságában az udvarra és rágyújtottam egy cigire. Nyugalomra volt szükségem, ugyanis a nyelvek keveredése és a kurjongatás már kezdett az agyamra menni.
A csillagokra bambulva azon agyaltam, hogy mi lesz a jövőben, és hogy egyáltalán jó irányba halad-e az életem. Nem igazán vagyok biztos abban még most sem, hogy ez a helyes irány. Nem tudom magam elképzelni ezen a világon nemhogy negyven évesen, de még egy-két év múlva sem. Úgy érzem, hogy rossz időben vagyok a lehető legrosszabb helyen. Az idő alatt nem arra az időre gondolok, amit mindenki ismer, hanem úgy globálisan a világegyetemet és az egész univerzumot nézve.
Az gáz, ha az utóbbi időben egyre többet gondoltam öngyilkosságra? És az gáz, ha már kigugliztam a lehető legbiztosabb és legtisztább öngyilkossági módszereket? Nem tudom. Ilyenekről még nem beszélgettem senkivel.

Az elmélkedésem Alessia zavarta meg, aki kicsit ki volt akadva Paulo rapid lerészegedése miatt, majd teljesen kifakadt nekem.
A problémája az, hogy igazából nem is szereti ezt a srácot és úgy érzi, hogy a kis dzsigolónak is van valaki más a láthatáron. Kérdezem én, hogy akkor mi a francot keres mellette? A legfontosabb kérdés pedig az, hogy akkor mi a fasznak hívtad ide? A válasza csak annyi volt, hogy kötelességének érezte. Hosszú évekkel ezelőtt mikor Alessia szülei elváltak és az Isten háta mögé kellett költöznie az édesapjához, ez a gyökér volt az egyetlen, aki minden nap elment hozzá.
Erre igazából nem mondtam semmit, mivel semmi közöm hozzá. A legjobbnak láttam, ha csak csak megértően hallgatok és hűséges lelki szemeteslásaként viselkedek. Mondja csak, jobb ha kiadja magából a feszültséget.
Később az is kiderült, hogy ez a nyomorék azt is elvárja, hogy Alessia főzzön, mossa a szaros gatyáit, vasaljon és takarítson.
Nem akartam filozófiai mélységekig süllyedő okoskodásokba merülni, így csak annyit mondtam neki, hogy ezt nem vagy köteles elviselni és bármikor kiléphetsz. Még nem késő. Ezután megölelt, majd megcsókolt. "Tonight I want to sleep in your bed". - mondta.
Ki van zárva. - válaszoltam. Nem hiányzik több bonyodalom és nem akarok feszültséget sem. Eddig történt ami megtörtént, de rendszert nem csinálhatunk belőle. Akármennyire gyökér a barátod én tisztelem őt és nem fogok titkos viszonyt folytatni egy olyan házban, ahol egy fedél alatt élek a pároddal, nem beszélve arról, hogy így is össze vagyok zavarodva.
A februári hazalátogatásom alkalmával találkoztam egy lánnyal, akiről már meséltem neki is. Teljesen felborította minden számításom és a feje tetejére állt a világ körülöttem.

Igen, már megint elhanyagoltam az írást. Hogy miért? Azért mert kurvára nem volt kedvem egy sort sem írni, erőltetni pedig semmi értelme. Utolsó bejegyzésem óta nem sok szar történt. Túl vagyunk Whitney Houston gyászdömpingjén, halála okainak latolgatásán és a szerelmesek ünnepén, a Valentín Napon. Most pedig pakolászok, mivel 17 óra múlva irány a repülőtér.

Vegyes érzelmekkel készülök az útra, mivel egy kicsit tartok attól a bizonyos magyar valóságtól. Na nem az aktuális politikai helyzetre célzok, (amúgy is szarok a politikára) hanem azokra a dolgokra, amiket otthon hagytam négy hónappal ezelőtt. Nem hiszem, hogy bármi is megváltozott volna.
Más normális ember örülne, hogy két hónap híján fél év után újra láthatja a családját, barátait, de én valamiért nem tudok még örülni. Hogy egészen pontosan fogalmazzak, jó lesz látni azokat az embereket, akik fontosak számomra, de attól tartok, hogy a régi emlékek a megérkezésemmel párhuzamosan visszatérnek. Azok az emlékek és kellemetlen szituációk, amiért négy hónapja Londonig meg sem álltam.

***

Túl vagyok egy Valentín Napon, vagy Bálint-napon, kinek hogyan tetszik. Hát igen. Nem egészen kellemes "ünnep" azok számára, akiknek erről az eseményről csupán csak emlékek ugranak be. Olyan emlékek, melyeket vagy kitörölne örökre, vagy éppen ellenkezőleg. Annyiszor élné újra, amennyiszer csak tehetné.
Nem nagyon szeretem ezt az Amerikából importált flancos ünnepet, hisz van nekünk egy május elsejénk, ami szintén a szerelmesek ünnepe, és még magyar is. Elvtársaim, meg ne haragudjanak, tudom, hogy Önöknek ez a nap inkább a munka ünnepe, a munkavállalók szolidaritási napja 1882 óta, de ezt most úgy istenigazából leszarom.
Nekem csak annyit jelent a február tizennegyedike, hogy költsük pénzünket a véget nem érő szívecskés bazárok végeláthatatlan sorai között.
A véleményem ellenére, minden éven kivettem a részem ebből az ünnepből. Marketingfogás ide vagy oda, jól esett kedveskedni annak az embernek, akit szeretek. Hívhatjuk Valentin napnak, de hívhatjuk akár csak egy szinpla keddi napnak, egy napnak a hétből, mikor egy kicsit jobban kimutatjuk az érzelmeinket. Meg amúgy is. Nem csak ezen az egy napon kell kimutatnunk érzelmeinket. Fúbazdmeg. Miket írok én?
A lényeg, hogy még most sem sikerült tovább lépnem. Lehet, hogy valóban meg kéne látogatnom egy pszichológust, mivel nem teljesen normális dolog, ha nyolc hónap után is még mindig a "múltban élek".

A lehetőségem meglenne mindezt lezárni, de ehhez egy új kapcsolatba kéne belelépnem. Ennek a lehetősége meg is lenne egy olyan lánnyal, aki kedves, okos és még csinos is. Valljunk be, hogy a mai világban azért ezt a hármast egy nőben megtalálni elég nehéz.
Talán pont ez a válasz a miértre, hogy miért nem akarok tőle semmit. Érzem, hogy én még máshol vagyok. Nem tartanám helyesnek azt a lépést, ha őt használnám fel arra, hogy felejtsek.
Mert mi van akkor, ha nem megy? Benne van a pakliban. Akkor persze, hogy én vagyok megint a nagy geci. Ez nem az én formám.
Ennek a típusnak nem rám, hanem egy normális épelméjű srácra van szüksége. Nem olyan fiúra, aki még mindig egy régmúlt szerelmet hajkurász.
Jó, azt hiszem ebből a Valentín napi maszlagból ennyi elég is volt. Bassza meg a kis Valentin a bisexuális Kupidót.

***

Most kanyarodjunk kicsit vissza az utazásra. Nézzük, hogy mit felejtettem el.
Indulás előtt mindenképpen le akartam még dobni az önéletrajzom két helyen, amit sikeresen el is intéztem még hétfőn. Bíztatóak a visszajelzések.
Bank elintézve, mivel jeleznem kellett a Barclaysnál, hogy külföldön szándékozok használni az angol bankkártyám.
Kisebb utazótáska beszerezve, mert csak egy kézipoggyásszal tervezek hazalátogatni. Minek fizessek még pluszban a csomagokért is, ha csak kilenc napra megyek. Bőven elférek egy kisebb táskában is.
Ruhák kimosva, már lassan meg is száradnak.
Buszjegy megvásárolva, mellyel a Victoria Stationről utazok a reptérre.
A járatra való online check-inn megtörtént, beszállókártya kinyomtatva.
Már csak néhány angol édességet és teát kell beszereznem, amit az otthoniak ígértem. Igen Zsófi, nem felejtettem el a Doritos chipset.
Azt hiszem ez minden. Azt hiszem...
Remélem, hogy nem fogják törölni a járatot havazás vagy bármilyen szélsőséges időjárási tényező miatt, ugyanis Magyarországon ahogy elnézem, elég fasza az idő mostanában.

Túlságosan szigorú lesz az új magyar drogtörvény, ezt mondják jogvédők. Nagyobb büntetést kapnak a fogyasztók is, azokat pedig börtönbe vihetik, akik fiatalokat próbálnak rávenni a drogozásra. Magyarországon az elmúlt években egyre többen kábítószereznek, egy felmérés szerint minden negyedik ember már drogozott. - olvasható a TV2 Tények csatornáján.

Véleményem szerint ettől most van sokkal égetőbb probléma is az országban mint az, hogy azon törje a kis fejét a kedves kormányunk, hogy ugyan hogyan szopathatná meg még jobban a "drogos" népet.
Drog. Mi is az a drog? Drog az alkohol, a cigaretta, a különböző nyugtatók, amelyek nem csak lelki, de fizikai függősséget is okozhatnak. Kérdezem én, hogy akkor ki is a drogos? Az, aki a kocsmából hazafelé botorkál hol két lábon, hol négykézláb összeszart és/vagy összehugyozott nadrággal a hét napból hatszor? Vagy talán az, aki minden este még a családot is kipofozza a cipőjéből, miután keményre itta magát a sarki krimóban? Nem. Ők nem drogosok, csak szinplán alkoholisták.

Egy 2011-es felmérés szerint Magyarország nem kevesebb mint 38%-a rendszeresen dohányzik. Ez a drogféle mára már bizonyítottan 90%-ban felel a tüdő rák kialakulásáért, amiben országunk persze hogy világelső. Végre valamiben mi vagyunk a legjobbak. Mesterfokon tudjuk kinyírni önmagunkat.

Hogy is vannak ezek a nyugtatók, altatók és a többi antidepresszánsok? Ha jól tudom, itt megkülönböztetünk recept nélküli, "természetes" alapanyagokból készült bogyókat, és vényköteles, szintetikus gyógyszereket. Ennek mindkét fajtájától évszázadok óta vígan bódul a magyar nép. Lassan már kezd az az érzésem támadni, hogy az egész ország, sőt, az egész világ legálisan drogozik. A társadalom és a törvény ezeket az embereket sem tekinti kábítószereseknek.

Drogos akkor vagy, ha elszívsz egy szál füves cigit, vagy éppen továbbadják neked egy slukk erejéig. Vigyázz! A társad ebben az esetben már dílernek számít. Nevetséges. Ezekért a tettekért akár az egész életedet vakvágányra terelheted.
Nem azt mondom, hogy nem büntessék a kábítószereseket, de ideje lenne felismerni, hogy van különbség drogos és kábszeres között. Nem ártana helyén kezelni azt a tényt, hogy a marihuána fogyasztók (legyen az alkalmi vagy rendszeres) nem hozható egy fedél alá azokkal az emberekkel, akik naponta bombázzák magukat valamilyen szintetikus cuccal, vagy legális kemikáliákkal.
Én még nem hallottam olyan esetről, hogy valaki THC túladagolásban halt volna meg, vagy bármilyen bűncselekményt követett volna el azon az egy bűnön kívül, hogy betépett. Arról viszont elég gyakran adnak hírt, hogy húgy részegen balesetet okozott, agyonverte, szétverte, megerőszakolta, kirabolta, vagy egyéb más bűncselekményt követett el. Ezekben az esetekben az alkoholt néha vegyítik egy kis szintetikával is, biztos ami biztos alapon. Ezt a réteget büntessék is, nem bánom.

Most mindenki elgondolkozhat azon, hogy miről akar leszokni, illetve mire akar rászokni

Tehát, most az a helyzet, hogy a jelenlegi kormány börtönnel büntetné azt a fiatalt is, aki például egy iskolai buliban elszív egy füves cigit, miközben a drogprevencióval és kezeléssel foglalkozó szervezetek költségvetési támogatását minimálisra csökkentette. Nem igazán értem, hogy miért jó az, ha egy szaros füves cigiért akár már tizenhét éves korban sittre lehet vágni egy tinédzsert.
Ez a környezet a legalkalmasabb arra, hogy igazi bűnöző váljon a gyerekből, vagy vérbeli narkós. Nem ismerek konkrét számokat, de úgy tudom, hogy a börtönbe került fiatalok 20-30 százaléka szabadulása után rövid időn belül visszakerül, immár keményebb bűnök elkövetése miatt.

"Nem, ez most nem az a pont, amelyiknél vitát akarunk kezdeni a drogfogyasztásról. Csupán arra akarjuk nyomatékkal fölhívni a figyelmet, hogy ennek semmi köze sincs a kábítószer elleni harchoz. Semmi sem indokolja ugyanis az unortodox utat, a kábítószer-használat visszaszorításának vannak nemzetközi példái. Pontosan tudható, hogy mi vezet eredményre, és mi nem. Ez nem. A BTK-szigorítás megint csak arra jó, hogy a híveknek fölmutatható legyen: a kormány a gonosszal harcol." - Egymillióan a magyar sajtószabadságért

...a kormány nem a gonosz ellen harcol, hanem ő maga a gonosz.

Ha a kávé, a cigi, az alkohol és az egyéb nyugtatók nem számítanak kábítószernek, akkor a marijuana sem. Legjobban tenné állambácsi és a kedves képviselőtársak, ha legalizálnák a fű fogyasztását Magyarországon. A befolyt adókból pedig ha nem is teljesen, de részben kihúzhatnánk magunkat abból a nagy szarból, ami már régen ellepte a fejünket.
Üdv Európa

Európában eddig is a legkeményebb drogjogi szabályozások közé tartozott a magyar, a nemrégiben elkészült nemzeti drogstratégia tervezet azonban további szigorításokat tervez és javasol.
Isten hozott a birka politikusok és a buta kormányzók országában, ahol bármit meg lehet tenni az emberekkel. Magyarország, én így "szeretlek".

Éjszaka a flightradar24 segítségével teljesen véletlenül sikerült nyomon kísérnem a nemzeti légitársaság fekete seregét. HA-LOP "hazaért". Az utolsó Malév-gép is landolt az írországi Shannonba, a lízingcég telephelyén. Ha valaki nem tudná, csődbe ment a Malév.

Néhány napja kicsit csendesebb a ház a megszokottnál, ugyanis Alessia és Abu kiruccantak Velencébe, így csak hárman maradtunk. Sarah, Mattia és Én.
Szegény Ale. Szerintem ő maga sem tudta, hogy mire vállalkozik. Annyi jó van a dologban, hogy tiszta a konyha és a nappali. Abuval együtt a mocska is elutazott. Nem rohad a kaja a gázon, nem bűzlik a hűtő és persze kevesebb az egy főre jutó sexuális zaklatások száma is.

Tegnap este befutott Sarah barátja Franciaországból, így összerántottunk egy kisebb házibulit, ahol sikerült mindenkinek tisztességesen elhajlania. Sarah ha sokat iszik, megbolondul. Igen, ez a helyes kifejezés. Levetkőzi a gátlásait, mint ahogyan azt tette Vincent búcsúbuliján is. Így történt ez most is, és a kis szöszinek sikerült néhány olyan félreérthető kijelentést tennie velem kapcsolatban, amivel kedvesét láthatóan féltékennyé tette. A poén az egészben, hogy szerintem lövése sem volt arról, hogy miket beszél.
Nekem igazából nincs is miért mentegetőznöm, mivel nem történt semmi. Egyszerűen csak túl sok történetet mesélt, aminek csak mi ketten voltunk a szereplői. Így visszahallani tényleg zavarba ejtő kicsit.
Visszagondolva az elmúlt hetekre, tényleg sok időt töltöttünk együtt. Ettől függetlenül nekem nincs és nem is volt semmilyen hátsó szándékom vele kapcsolatban. Meg amúgy is. Már közöltem vele, hogy nem csípem a szőkéket és ha akarnék is valakit magam mellé, az nem Ő lenne.

Nos, ezt követően Jurij átváltott csendes üzemmódra és érezhetően befeszült. Igazából megértem Őt, mivel akármit beleképzelhet a dolgokba. Egy hónapban csak egyszer teszi tiszteletét a Copeland roadon, és akkor is csupán néhány napra. Azt sem mondhatja hogy ismer, ugyanis csak kétszer találkoztunk. Mindehhez párosul még egy idióta szeleburdi hülye picsa is, aki felzavarja a állóvizet. Arra is gondoltam, hogy teljesen tisztában volt azzal amit mond, és szándékosan tette amit tett. Nincs két hete, hogy csalódottan öntötte ki nekem a szívét, hogy megcsalta "az a szemét". Így ez tökéletes alkalom volt arra, hogy engem felhasználva picit visszavágjon Jurijnak és csöppet megrezegtesse a lécet.

***

Ha már a drámánál járunk, akkor van itt még valami. Szerintem tökéletesen kimeríti a szó fogalmát az az eset, ami ezen az éjszaka történt sörbeszerző utamon.
Miután beszereztem a nedüt, szapora léptekkel igyekeztem hazafelé a már megszokott útvonalamon. Egy buszmegállóhoz érve furcsa nyöszörgésre és sűrűn ismételgetett - Do you want more? - Do you want more? kérdő mondatokra lettem figyelmes. A hang irányába szegeztem a tekintetem, ahol nem mindennapi látvány fogadott. Egy fekete srác feküdt a földön mozdulatlanúl, rajta pedig egy "futball huligán" kinézetű arc, aki vadúl csépelte a fejét. Egyből kiszúrtam, hogy nem egyedül "dolgozik", hanem közvetlen mellette két másik bizalomgerjesztő figura figyelget serényen, hogy a fenyítés zökkenőmentesen pöröghessen. Nem tudtam, hogy mi a helyes. Az, ha hirtelen irányt váltok, vagy az, ha szépen elhaladok mellettük. Mire ezek a kérdések átszaladtak a fejemen, nem igazán volt választásom, ugyanis akkor már melléjük értem. Az egyik csak rám nézett, majd a telefonja után nyúlt. Fasza. Gondoltam. Akkor itt az idő, hogy még szaporábbra vegyem a lépteimet egészen a nappali kellős közepéig.
Nem igazán szeretek késő éjszaka az utcán kóborolni, de ez az eset most még jobban rávilágított arra a tényre, hogy teljesen mindegy, hogy hol sétálsz. A hömpölygő szar úgyis utolér, ha annak utol kell érnie.

Ha már így belejöttem, akkor itt van még egy érdekesség London bebaszott ribanc csőcselékei közül.

A napokban arra kértek, hogy töltsek ki egy 95 kérdésből álló tesztet. A kérdőív alapján megtudhatjuk, hogy a 16 személyiségcsoport közül melyikbe tartozunk. Én egy ENFP vagyok.
Miután megtudtuk az eredményt, egy terjedelmes személyiség elemzést is kapunk. Kicsit furcsa volt saját magam analizálását olvasni, mivel jelenleg én magam sem vagyok tisztában önmagammal. Nem mondom, hogy nem ismertem magamra néhány helyen, de egy-két állítással nem igazán értek egyet. 

ENFP - "Bajnokok" [ Idealisták ]

Én már a "bajnokok" megnevezéssel sem nagyon értek egyet. Lehet, hogy régebben ezt a kategóriát képviseltem, de egy ideje úgy érzem, hogy elvesztem. Kibaszottúl nem vagyok bajnok.

Elég ritka "faj" vagyok szerencsére. Ha ez az empatikus embertípus dominálna a földön, nem tudom hogy hol lennénk.

Jung-i funkció preferenciák sorrendje:

• Domináns: (Ne) Extravertált Intuíció
• Kiegészítő: (Fi) Introvertált Érzés
• Harmadlagos: (Te) Extravertált Gondolkodás
• Alárendelt: (Si) Introvertált Érzékelés

Elemzés
Lelkes és élénk a fantáziája. Az életet lehetőségek sorának tartja. Könnyen átlátja az összefüggéseket, ezért önbizalommal cselekszik. Szüksége van mások támogatására, ám ezt ő is megadja a környezetének. Jó nyelvérzékére támaszkodik, és sikeresen improvizál.

A fantáziám valóban élénk, az összefüggéseket hamar átlátom, viszont úgy érzem, hogy nem cselekszek kellő önbizalommal. Hogy miért? Azért, mert nem látok lehetőségeket a jelenlegi életemben.

Az ENFP-k mind az ötletek mind az emberek felé nyitottak, továbbá mindenkit és mindent egy gyakran bizarr kozmikus egész részeként látnak. Segíteni vágynak (legalábbis a saját definíciójuk szerint), és arra, hogy szeressék és csodálják őket, egyéni és emberbaráti szinten is. Elviekben érdeklik őket az új ötletek, de végül a többségüket elvetik ilyen vagy olyan okból.

Társadalmi és személyes kapcsolatok:
Az ENFP-ket nagy adag bolondos báj jellemzi, mellyel rendhagyóságuk ellenére a nehéz embereknél is behízelgik magukat. Társaságkedvelők, viccesek, és valóban szeretik az embereket. Társként szívélyesek, szeretetteljesek (sok a közszemlére tett érzelem) és zavarbaejtően spontánok. Ennek ellenére van úgy hogy, a figyelmük csak rövid ideig koncentrálódik egy-egy kapcsolatra; az ENFP-ket könnyen kíváncsivá teszik és megzavarják az új barátok és ismerősök, és a régebbi kapcsolataikat hosszú időre elfelejtik. Kevésbé érett ENFP-k úgy érezhetik, hogy állandóan a figyelem középpontjában kell lenniük, hogy biztosak legyenek abban, hogy mindenki csodálatos és elragadó személyiségnek tartja őket. Az ENFP-knek a kozmikus szemléletükhöz kapcsolódóan erős, néha szokatlan meggyőződéseik vannak különböző dolgokról. Általában a társas készségüket és kapcsolataikat használják fel, hogy szelíden meggyőzzenek másokat a szemléletük helyességéről; ez néha oda vezet, hogy elhanyagolják a legközelebbi és legkedvesebb embereiket, míg körberöpdösve megpróbálják megváltani a világot.

Nos, itt több baromságot is megcáfolnék. "Ennek ellenére van úgy hogy, a figyelmük csak rövid ideig koncentrálódik egy-egy kapcsolatra; az ENFP-ket könnyen kíváncsivá teszik és megzavarják az új barátok és ismerősök, és a régebbi kapcsolataikat hosszú időre elfelejtik. Kevésbé érett ENFP-k úgy érezhetik, hogy állandóan a figyelem középpontjában kell lenniük, hogy biztosak legyenek abban, hogy mindenki csodálatos és elragadó személyiségnek tartja őket." Ez egy óriási bullshit. Nem szokásom hanyagolni az emberi, baráti kapcsolatokat, továbbá rühellek a figyelem középpontjában lenni. Igazából leszarom, hogy ki mit gondol rólam, nem vagyok cirkuszi bohóc.

Munkakörnyezet:
Az ENFP-k kellemesek, lezserek, és általában vidám dolog velük dolgozni. Jó ötleteik vannak, nagy segítséget jelentenek a brainstormingos megbeszéléseknél. A feladat végigvitele ennek ellenére általában problémás: gyorsan elkezdenek unatkozni, különösen, ha egy újabb, érdekesebb projekt jön szembe. Szeretnek halogatni is, mind a határidők betartásakor, mind a rájuk osztott kisebb, érdektelen feladat elvégzésekor. Az  ENFP-k akkor a leghasznosabbak, ha egy-két J-vel együtt dolgoznak, akik behozzák a lemaradást. Az ENFP-k gyűlölik a bürokráciát, elviekben és gyakorlatilag is: mindig lesz egypár hangsúlyos keresztesháborújuk a bürokrácia valamely része ellen.

Ez valóban így van. Először képtelen vagyok észrevenni a lehetőséget abban a bizonyos új projektben és ezeket többnyire baromságnak is tartom. Később újra átgondolom az elképzelést, majd elkezdem a brainstormingot saját magammal.
Az az állítás pedig teljesen kizárt, hogy lezserségem miatt mással végeztetem el a feladatom. Szeretem a stresszhelyzetet, mivel akkor gyorsabban és jobban dolgozok.

Az ENFP-k barátságos emberek. A legtöbbjük igazán jó társaság. Az ENFP-k a leglágyabb szívű emberek között vannak. Az ENFP-knek megvan a “hülyeség kapcsolójuk”. Tudnak intellektuálisak, komolyak és üzletszerűek lenni egy ideig, de ha lehetőségük van rá, átállítják a kapcsolót, és átváltoznak neveletlen gyerekké, az uszoda veszedelmévé, csiklandozóvá például. Amikor ebbe a módba vannak kapcsolva, akár részegnek is tűnhetnek. Egy tanulmány azt írja, hogy az ENFP-k túl vannak reprezentálva a pszichodrámában. Legtöbbjüknek természetes tehetsége van a szerepjátszáshoz és színészethez. Az ENFP-k szeretnek vicces történeteket mesélni, különösen a barátaikról. Ez a hajlam lehet az oka, hogy vonzódnak az újságíráshoz.

Itt egyetlen dolog szúrt szemet. Nem szokásom kibeszélni a barátaimat, pedig szakmámat tekintve, (hangsúlyozom) valóban újságíróként végeztem, dolgoztam is ebben a munkakörben, de nem tartom magam vérbeli újságírónak. Véleményem szerint ha életünk végéig gyakoroljuk a szakmát, akkor sem leszünk nagybetűs újságírók. Ez olyan mint a gitározás. Sohasem leszel profi gitáros. Mindig lesz jobb nálad.

Az ENFP-k globális tanulók. Bőven elég az ENFP számára ha elég közel jut a megoldáshoz– ez idegesítheti a precízebb gondolkodó típusokat, különösen az olyan esetekben, mint a zongoragyakorlás. (“három negyedhang vagy négy … mi a különbség?”)  Meglepő módon némely ENFP-k képesek elsajátítani olyan pontosságot követelő tárgyakat is, mint a matematika.

Helytálló, hogy én a tudást másképpen definiálom, de a matekhoz hülye vagyok.

Az ENFP-k számára az élet a barátokról szól, még inkább, mint a többi NF számára. Ők tartják fenn a kapcsolatot, és néha áldozatává válnak a kevésbé törődő embereknek. Az ENFP-ket a mások társasága tölti fel energiával. Néhányuknak igazi nehézséget okoz az egyedüllét, különösen, ha az rendszeressé válik.
Az ENFP-ket néha meg tudja lepni a másodlagos érző funkciójuk. Mélyen érzett értékeiken alapuló hirtelen döntéseik kiszámíthatatlan következményekkel járhatnak. Több ENFP mondott fel az állásából ilyen pillanatokban.

Nagyon sokszor megkaptam a pofámba, hogy nekem a barátok mindennél fontosabbak. Az tény, hogy fontosak, de mindig igyekeztem egy egészséges egyensúlyt fenntartani. Az pedig, hogy mások társasága tölt fel energiával, ez egyenesen marhaság. Ha rossz hangulatban találnak, társaságukkal nem feltöltenek, hanem inkább felbasznak, amit persze nem mutatok ki. Igyekszek túl lenni a párbeszéden vagy a találkozón, aztán viszlát. Hogy miért nem mutatom ki? Nem akarok mást megbántani és a konfliktusokat sem szeretem.
Az egyedüllétet pedig imádom, mivel akkor át tudom gondolni a dolgaimat. Nem kell "szerepet" játszanom,  magammal szemben teljesen őszinte lehetek. Nagyon kevesen ismerik a valódi énem.

Stresszes helyzetben:

• Túlhajszolja magát, túl sok mindennek kötelezi el magát – túlhajszoltnak és túl sok minden iránt elkötelezettnek érzi magát.
• Érzelmileg érzékennyé válik, azt hiszi, senki sem értékeli őt, és senki nem törődik vele
• Újra és újra próbálja összeilleszteni az egymással ellentétes részeket harmonikus egészbe
• Bűntudata van, amiért nem tett meg többet
• Távoli és színes fantáziákba menekül, mint amelyek megoldások jelen problémákra

Miután szétanalizálta a fejem ez az teszt, a sok okosság után néhány valós és kitalált "híres" személyiséget is felsorol, akik szintén ENFP emberadagok.

Lev Nyikolajevics Tolsztoj, Joseph Haydn, Charles Dickens, Thomas Paine, Oliver Stone, Robert Downey Jr., Meg Ryan, Sandra Bullock.
Anakin Skywalker, Lara Antipova, Dr. Doug Ross.
Beszarás, komolyan mondom.

A bejegyzés a blogomban szigorúan helykitöltő szándékkal jelent meg!

UPDATE

Hihetetlen, hogy még mindig itt járok... Lehet, hogy valami elcseszett csajos magazin szerkesztői pozíciójára kéne beadnom az önéletrajzom. Viszont ha már elkezdtem "önmagam felfedezését", akkor be is fejezem.  Bloody hell.

A "Bajnokok" (ENFP) olyan emberek, akikben könnyen megbíznak mások, ezért kiemelkedően dolgoznak közvetítőként, tanácsadóként, riporterként vagy tanári szerepekben. Bármilyen feladatot jól ellátnak, ahol kapcsolatokat kell kezdeményezni. Lehetnek újságírók, rovatvezetők, reklámszövegírók, reklámügynökök. A művészetek területén is megtalálhatóak mint karakterszínészek, karikaturisták, művészeti oktatók. Ha egy Bajnok esetleg étteremvezetőként szeretne dolgozni, akkor valamilyen különleges ügyfélkörnek tervezett egyedi helyszínen lesz leginkább elemében. Ne lepődjünk meg azon sem, ha feltalálónak válik be legjobban egy Bajnok. Jellemzően ez a típus váltogatja leggyakrabban a foglalkozásait, mert az élet minél legélénkebb megtapasztalása hajtja őket. Charles szerint: "Már sokféle állásom volt, és ha már nincs semmi lehetőség az újszerű alkotásra, keresek valami mást. Az életem tele kell legyen újdonságokkal, szenvedéllyel és örömmel."

Ajánlott foglalkozások:
előadóművész, színész, dalszövegíró, zenész, rendező, rádió műsorvezető / dj,  költő, újságíró, divatiparban, énekes, producer, író, pincér, képregény szerzője, televízióban munkatárs, táncos, festő, lemezbolt tulajdonosa, modell, szabadúszó művész, tanár (képzőművészet, dráma, zene), jelmeztervező, koreográfus, alkotó művész.

Nem ajánlott foglalkozások:
adatokat elemző, tudós, kutató, pénzügyi tanácsadó, üzleti elemző, irodavezető, matematikus, bankár, irodai dolgozó, informatikus, hálózati mérnök, stratéga.

Magánélet:

Erősségei egy kapcsolatban:

• Jól kommunikál
• Természeténél fogva kedves melegszívű
• Szórakoztató vele lenni: humoros, energikus, drámai és optimista
• Érzékeny mások érzéseire
• Lojális és elkötelezett
• A legjobbat hozza ki mindenkiből

Gyengeségei egy kapcsolatban:

• Hajlamos megfojtani a másikat érzelmeivel
• Lelkesedése nem mindig realisztikus
• Nem érdekli őt a minden napi dolgok, mint a számlák kifizetése, takarítás
• Még sokáig benne marad egy kapcsolatban annak ellenére, hogy már nem működik
• Hihetetlenül rosszul viseli a konfliktust és a kritikát
• Nem veszi figyelembe a saját szükségleteit
• Mivel állandóan a tökéletes kapcsolatot keresi, gyakran váltogathatja partnereit
• Könnyen elunja magát
• Nem tud másokat megbüntetni vagy leszidni

Mint szerelmi partner:
Az ENFP melegszívű, megfontolt, szenvedélyes partner, aki hajlandó bármit megtenni, hogy a kapcsolata jól működjön. Lelkes, idealista, nagyon rugalmas és arra koncentrál, hogy a másik jól érezze magát. Ezek a tulajdonságok miatt kifejezetten a pozitív személyes kapcsolatokat keresi és képes a kapcsolatában kreatív és szórakoztató maradni. Az ENFP nagyon komolyan veszi az elköteleződést, és általában lojális és hűséges a partneréhez.Néhány problémát jelentő terület a kapcsolatokban azonban az ENFP számára is adódik: az első probléma, hogy az ENFP képtelen kilépni a már rosszul működő kapcsolatból. Hajlamos önmagát okolni és azt hinni, hogy a kapcsolat sikeressége csak rajta múlik. Mivel perfekcionista, nem szereti beismerni a vereséget, így olyan kapcsolathoz is ragaszkodik, amiből már rég ki kellett volna lépnie. Ha szakít is, tényleg azt hiszi, hogy az ő hibájából ment tönkre a kapcsolat és hogy valami biztos lehetett volna még tenni, hogy megmentse a szerelmet.A másik oldalon, sok ENFP-nek az okoz nehézséget, hogy koncentrálni tudjon és véghez vinni valamit, amibe bele fogott. Így egyes ENFP-nek épp az jelenthet nehézséget, hogy monogám, hosszú kapcsolatban benne maradjon. Ha olyan partnerrel kerül össze, aki nem értékeli lelkesedését és idealizmusát, az ENFP hamar elunja magát. Egy unatkozó ENFP hamar boldogtalan lesz és kilép a kapcsolatból.Mivel a kapcsolatok központi szerepet töltenek be az ENFJ életében, nagyon belemerül szerelmi kapcsolatába is. Hajlamos folyamatosan faggatni partnerét, hogy érzi magát, mit csinál, mit érez stb. Ez megterhelő lehet a másik számára.Az ENFP problémás terület egy kapcsolatban, hogy nagyon nem szereti a konfliktusokat. Inkább a szőnyeg alá söpri a problémákat, akkor is, ha a partner meg akarná beszélni. Könnyen beadja a derekát, csak hogy véget vessen a kényes helyzeteknek. Fel kell ismernie az ENFP-nek, hogy nincs vége a világnak, ha veszekszik partnerével, ha valamiben nem értenek egyet.Az ENFP-nek szüksége van a folytonos pozitív megerősítésre, hajlamos kicsikarni bókokat. Szereti hallani a partnerétől, hogy az mennyire szereti, értékeli és ő is szívesen viszonozza a hasonló bókokat. Kreatív és energetikus szeretete kimutatásában. Személyes kielégülését abban leli, ha látja hogy a partnere boldog.

Szexualitás:
Kreatív, maximalista, játékos és szenvedélyes a szexben. Gazdag fantáziavilága kreatív és szórakoztató szeretővé teszi, akinek általában mindig van egy új kipróbálásra szánt ötlete. Hisz abban, hogy a szexualitás egy módja a szerelem kifejezésének, hogy mennyire szereti a másikat.

Funkcionális elemzés

Extravertált intuíció (Ne):
A fizikai világ, mind a föld, mind a világegyetem az elsődleges információforrás az ENFP számára. Ahelyett, hogy úgy érzékelné a dolgokat, ahogyan léteznek, a domináns intuíció azokra a dolgokra érzékeny, amik lehetnének. Ezek az extravertált intuitívok nagyon értenek a mintákhoz és kapcsolódásokhoz. Természetes érzékük van a kapcsolatokhoz, különösen az emberek és az élő dolgok között lévőkhöz. Az intuíciójuk erősen támaszkodik az érző funkcióra az értelmezésben és összpontosításban. Legjobb mintázatai visszatükrözik az emberek érdekes pontjait, és előhívják a viselkedés, beszéd és kifejezésmód karikatúráit.

Introvertált érzés (Fi):
A segédfunkciót betöltő érzést többször értik bele a kommunikációba szavak nélkül, minthogy azt nyíltan kifejeznék. Amikor kifejezik, romantikus és tiszta légköre van, mely oda nem illőnek látszik ebben a hibákkal teli, tökéletlen világban. Saját védelmében az érző ítélkezés gyakran és fürgén enged utat a humornak. Azok az ENFP-k, akik túl gyakran nyilatkoztatják ki az érzéseiket, elriaszthatják a természetes módon magukhoz vonzott baráthadak egy részét.

Extravertált gondolkodás (Te):
Az extravertált gondolkodás, mely személytelen következtetésekre jut, a harmadlagos pozíciót foglalja el. Alkalmanként használva, az ENFP-k sok hasznot húzhatnak ebből a képességből. Mivel a gondolkodásuk kevésbé érett, és hiányzik belőle a magasabb rendű funkciók kifinomultsága, nem alkalmas arra, hogy az előtérben használják. Mint a többi FP típusnál is látható, az az ENFP, aki nem ügyel a gondolkodása korlátaira, a legbiztosabb félreértésben találhatja magát.

Introvertált érzékelés (Si):
Az érzékelés, az ENFP legkevésbé megfigyelhető funkciója, a belső világban tanyázik, ahol a valóság szimbólumokra és ikonokra redukálódik, melyek a külső valóság lényegét tükrözik. Az örökké jelen lévő intuíció hatására az ENFP érzékeinek felfogóképességét veszélyezteti az olyan hipotetikus adatokkal történő felcserélés, melyek konzisztensek a mintáival és előképeivel. Ha védik és táplálják, az introvertált érzékelés a szilárd dolgokról ad információt. Az ENFP-k csak ilyen erős lehorgonyzással vannak a legjobban felkészülve, hogy elinduljanak az elképzelendő ezer és ezer lehetséges és érdekes dolog felé. Talán az introvertált érzés és a gyermeki introvertált érzékelés a felelős azért, hogy az ENFP csöndesen tolódik a szülők, tekintélyes személyek és barátok kívánságai felé. Vagy talán a tétovázó intuíció elsősége és a másodlagos Fi és a harmadlagos Te bizonytalanságának a kombinációja, ami ezeket a lelkeket ráveszi, hogy feladják még az életüket befolyásoló döntéseket is. Bármi is legyen a dinamika e mögött, az ENFP-ket nagyon erősen befolyásolja a barátai véleménye.

Picit azért ijesztő, hogy egy jelentéktelennek tűnő teszt kitöltése után itt vagyok betűkbe öntve körülbelül 17-18 ezer karakterben. Akár azt is mondhatnám, hogy egy ember személyisége csupán négy-öt A/4-es teleírt lap és slussz.
Több hasonló bejegyzést nem tervezek, ez volt az első és utolsó.

Hétfő este Mattia úgy gondolta, hogy összedob valami olasz specialitást vacsorára. Az elkészítéshez arra az edényre lett volna szükség, amiben *Abu levese díszelgett a gázon közel 48 órája. Úgy gondoltuk, hogyha a fazék tartalmát áttöltjük egy kisebb edénybe, akkor máris használatra kész az egyetlen nagy lábas.

A specialitásnak a nevét szinte egyből elfelejtettem, ugyanis valami olasz vega reformkonyhás cucc volt, mivel a srác nem eszik húst. Ettől függetlenül nagyon finom volt, de most ennek a bejegyzésnek nem ez a lényege.

Már régen elfelejtettük a kaját is, amikor éjfél után nem sokkal *Abu hazaért. Ahogy meglátta a levesét egy másik edényben, teljesen kiborult. Egyszerűen nem fért a fejébe, hogy hogyan nyúlhattunk ahhoz a kajához, ami már lassan 48 órája állt az egyetlen főzésre alkalmas edényben a gáz tetején.
Én ugyan felajánlottam neki, hogy visszatöltöm az edénybe ha szeretné, ugyanis már befejeztük a vacsorát és az edény is tiszta. Erre még jobban megsértődött, és hisztériás rohammal elvonult a szobájába. Azóta hozzánk sem szól. Szörnyű.

*Abu: az indiai lakótársunk, aki nem a higiéniáról és a takarításról híres. Előfordulási hely: London és környéke. Foglalkozás: diák és tradícionális indiai táncos. Sexuális beállítottság: Buzi. Név származása és múltja: Copeland road, Walthamstow, London. Nagyjából két hónapja hívjuk Abunak a The Simpsons után szabadon.

A 2011-es év vége és a 2012-es év eleje nem várt meglepetést hozott. Hamarabb is meg akartam emlékezni egy bejegyzéssel erről a lehetetlen helyzetről, de igazából most vált komollyá a szituáció. Nem igazán akarom ezt az állapotot körbeírni, ezért bele is csapok a közepébe.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, akit közel nyolc éve ismertem meg. Akkoriban sokat beszélgettünk erről-arról, majd hirtelen megszakadt a kapcsolat. Hogy miért? Azért mert megismertem az unokatestvérét, aki történetesen az én legutolsó ex barátnőm.

Nos, ez a lány 2011 utolsó hetében felbukkant a semmiből és újra elkezdtünk beszélgetni teljesen általános dolgokról. Elmondása szerint nem olyan régen derült ki számára, hogy én és az unokatestvére már hónapok óta nem vagyunk együtt. Miután nyugtáztam az információ hitelességét, nem szarozott sokáig, egyből rátért a lényegre.

Ha még mindig nem lenne világos a szicsuésön, akkor leírom. Az ex csajom unokatestvére kefélni akar velem, ahogy hazamegyek. Jogosan merül fel a kérdés. Ha nem fekszek le vele, akkor én leszek a világ legnagyobb lúzere? Lehet. Mondjuk ez egy kicsit sem érdekel, igazából nagy ívben leszarom, hogy ki mit gondol.

Vizsgáljuk meg a másik lehetőséget is. Mi van akkor, ha lefekszek vele? Akkor elkönyvelhetem, hogy kettő, jah nem. Három kivételével megdugtam a család összes női tagját. Ha ez kiderülne, amit szinte biztosra veszek, akkor több mint valószínű, hogy én lennék a világ legnagyobb szararca. Vagy ahogy mondani szokás, ez lenne a "családban marad" kategória? Fuckin hell.

Az utóbbi időben sikerült megint elhanyagolnom az írást. A Mariannál tartott szombati "együnk és igyunk meg mindent ami megmaradt szilveszterről" party után valahogy nyúlcipőt húztak a napok. Úgy pörögnek, mint eddig talán még soha. Lehet, hogy a normális munkabeosztás és a napi néhány óra lakótársi maszek angolóra teszi.

2012 első hétvégéjén Mariann meginvitált engem és még néhány ismerőst a stúdiójába, hogy pusztítsunk el mindent, ami megmaradt szilveszterről egy csendes beszélgetés közben. Kicsit gondolkodóba estem, mivel aznap estére már megígértem Mattiának, hogy vele tartok egy dub buliba a Shoreditch station mellé, ugyanis az egyik kedvencünk, Aba Shanti fogja pakolgatni a lemezeket egy teljesen free buliban.
Nagyon vonzott a londoni éjszaka. Mikor közöltem a többiekkel, hogy nem valószínű, hogy megjelenek a pusztítsunk el mindent buliban, persze hogy megkaptam, hogy szívesebben megyek a külföldi haverjaimmal bulizni, mint hogy találkozzak a magyar barátaimmal.

Részben volt benne igazság. A szilveszteri pózerkedés és arcoskodás után, valahogy jobban vágytam olyan társaságba, ahol nincs helye a képmutatásnak. Ha ez parasztság tőlem, akkor sajnálom, bunkó paraszt vagyok.

Mattia idő közben végre becsajozott, és boldogan újságolta, hogy a csaj is jön a partiba. Örültem neki, ugyanis hasonló cipőben jár a srác mint én. A lányról azt kell tudni, hogy bolgár származású, szőke hajú, csinos és nagyon kedves. Többet nem nagyon tudok róla írni, ugyanis csak fényképen láttam, Matt pedig nem nagyon mesélt róla többet. Ennek az információnak a tudatában végül a magyar társaság mellett "döntöttem", mivel nem szívesen tartok gyertyát egy rügyező kapcsolat éjszakáján, ami ráadásul egy dub buliban esedékes.
Ezért úgy döntöttem, hogy irány Seven Sisters. Így mindenki jól jár. Mattia nyugodtan csajozhat, és az ismerősök sem mondhatják, hogy paraszt vagyok.

Este nyolc óra környékén érkeztem meg a Lawrence roadra, és persze hogy megint elkéstem. A welcome ital után előkerültek a szilveszterről megmaradt virslik néhány sör társaságában, majd az este hátralévő része csendes iszogatással, virslizéssel és beszélgetéssel telt. A lágy háttérzenét Russ, Mariann barátja szolgáltatta. Nyugi volt.

Ma hajnalban a tv csatornái között szörfözve futottam bele a BBC-n Kim Dzsongil halálhírébe. Először hihetetlennek tűnt számomra a bejelentés, ugyanis a kommunista diktátor egészségi állapotáról szinte sosem látott napvilágot hivatalos közlemény.
Mattia, az olasz lakótársam félálomban csak annyit reagált a bréking nyúzra, hogy "még egy szararccal kevesebb". - Ha te mondod... Gondoltam.
Ezt követően meghúzta a sörét, majd elment aludni.

A BBC hírei szerint legelőször az észak-koreai állami televízió jelentette be hétfőn a "Kedves Vezetőként" emlegetett Kim Dzsongil halálhírét. A "hivatalos" orvosi vizsgálatok szerint szívroham végzett a vezetővel. Egészsége már 2008 óta folyamatosan romlott, akkor állítólag agyvérzést is kapott, igaz ezt hivatalos források sohasem erősítették meg. Észak-Korea olyan, mint egy hermetikusan elzárt kabin, ahol egy teljesen elszigetelt életforma alakult ki. Zárójelben megjegyzem, hogy olyan beszámolókat is olvastam elismert külföldi hírportálokon, miszerint a diktátor már péntek óta halott volt, csupán csak most hozták nyilvánosságra. Semmi nem szivárog ki abból az országból, csak ha Ők akarják.

Kim Dzsongilről a médiában sohasem jelenhetett meg olyan fotó vagy videó, amin esetleg szembetűnő lehet, hogy a diktátor betegeskedik. Nagyon figyeltek arra, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság vezetője mindig fitt legyen, így sokszor hamis képekkel próbálták az egészséges Kim Dzsongil látszatát kelteni.
Személye nem csak vezetőként hagyott mély nyomot a történelemben, hanem a photoshop-huszárok is szívesen foglalkoztak a stílusikonnal. Később a Kim Jong Il Looking At Things projekt is nagy sikereket ért el az internetezők körében. Ą KCNA állami hírügynökség hivatalos közlése szerint a Kedves Vezető egy vonaton lett rosszul, mikor szokásos vidéki szemleútján „testi és szellemi kimerültség" okozta szívelégtelenség lépett fel nála.
Még "megnézett néhány dolgot" utoljára... - Jó, ez paraszt volt.

A sztálinista vezér helyét több hírforrás szerint is legkisebb fia, a 27 más források szerint 28 éves Kim Dzsongun foglalja majd el.
Egyesek úgy gondolják, hogy annak ellenére, hogy az észak-koreai vezető rendelkezett az utódlásról, nem lehetetlen, hogy hatalmi harcok kezdődnek az atomfegyver-programot folytató országban.

A 2011-es év nem a napszemüveges diktátorok éve volt, ugyanis alig temették el Kadhafit, most a 69 éves Kim Dzsongil halt meg.

Én ezzel a kis videóval emlékezem meg a legendás vezetőről és napszemüvegéről:

Update: Kim Jong Il Dropping The Bass