Végre hétfő. Otthon utáltam a hétfőket, de ez az elmúlt hetekben megváltozott. Mostmár a péntek és a szombat vívta ki magának az "éljük túl" napokat. Ha eljön a hétvége, akkor tudom, hogy a következő néhány napban szar sem fog történni. Most indul a hét, előttem a sok hasznos hétköznap és nincs időm megzuhanni. Üdvözöllek hétfő, becsüld meg szeretetem.
Reggel hétkor már ki is ugrottam az ágyból és nekiláttam az álláskeresésnek. Önéletrajz farigcsálás ide-oda, mert ugye nem küldhetem minden helyre ugyanazt. Délig megfeszített tempóban nyomtam az ipart, majd T-vel összehoztunk egy gyors ebédet az Old streeten. Vietnámi csirkeleves. Körülbelül annyira volt szar, mint amennyire a neve, de legalább felmelegített. Gyors eszmecserét követően a Hyde Park felé vettem az irányt, hogy Z-vel és egy másik régi kollégámmal találkozzak "meseországban".
Winter Wonderland egy hatalmas karácsonyi vásár, amit minden évben megrendeznek sok-sok árussal, órisákerékkel, hullámvasúttal, szellemkastéllyal, beszélő fával és rénszarvassal, sült gesztnyével, sőt még egy magyar stand is helyet kapott, ahonnan finom forraltbor, lángos és sültkolbász illata terjedt.
A karácsonyi feelinget és a színvonalat tekintve csillagos ötös, de mostmár biztos vagyok abban, hogy az ilyen és ehhez hasonló mulatságokat egy bizonyos gondolat úgyis tönkreteszi. Nem tudok mit tenni. Szép volt, jó volt, de valami/valaki hiányzik. Pocsék lesz ez a Karácsony.
...take me to the wonderland.
...take me to the wonderland
2011.11.21. 22:08 lost_blogger
Szólj hozzá!
Címkék: zene london karácsony télapó barát
Hepi börzdéj tú jú
2011.11.19. 23:02 lost_blogger
Péntek este egy születésnapi párira voltam hivatalos Stoke Newingtonba a The Jolly Butchers pubba. Hogy kinek? Ezt most túl bonyolult lenne leírni, így inkább bele sem merülök. A vendéglistán a születésnapos Ági mellett szerepelt T, F és Mariann, akivel igazából most találkoztam másodszor.
Tűzről pattant pörgős leányzó, azt meg kell hagyni. Ha angolul tolja a rizsát és kissebb káromkodásokra van szüksége a mondanivalójához, akkor ő nem a megszokott "fuck", "shit", "holy shit" mindenki számára ismert töltelékszavakat használja, hanem anyanyelvén, azaz magyarul káromkodik. Persze csak akkor, ha szükséges. You Know What I Mean. Bazdmeg. Nagyon vicces tud lenni, szinpi a csajszika.
Mint említettem, a The Jolly Butchers volt az első számú meetingpoint, de sajnos full house miatt nem kóstolhattuk meg azokat a különleges söröket, amiről T már hónapok óta ódákat zeng.
Majd legközelebb.
Utunk így a The Drop bárba vezetett, aminek hangulatos berendezése és apró kis részletei kishazám néhány pubjára emlékeztetett. A zene és a sör is nagyon jó volt, nem beszélve a társaságról. Életembe nem kóstoltam még annyi sört, mint ezon az estén.
Szólj hozzá!
Címkék: zene london barát
"Itt mindenki kétszáz százalékon pörög, szokj hozzá"
2011.11.10. 22:21 lost_blogger
Nagyon úgy fest, hogy heteken belül (ha a hivatal is úgy akarja) megkaphatom a National Insurance számom (NI number) ami elengedhetetlen, ha az ember egy idegen országban akar munkát vállalni. Ez gyakorlatilag ugyanaz, mint Magyarországon a TAJ kátya. Ettől jobban már csak a bankszámla nyitásom várom, amiről rengeteg urban legend terjeng.
Egyesek azt mondják, hogyha szerencséd van és mint külföldi egy "ügyfélcentrikus" ügyintézőt kerülsz, akkor simán létrehozzák a folyószámlád.
Néhányan pedig azt mondják, hogy ameddig nincs biztos állásod, meg se próbáld., mert egyenesen a bankból toloncolnak hazáig.
Nos, az első próbálkozásomnál persze, hogy nem egy "ügyfélcentrikus" ügyintézőt sikerült kifognom. Annak ellenére, hogy külföldi vagyok, olyan igazolásokat és számlákat kért tőlem, amit jelen helyzetben képtelen voltam felmutatni.
Valljuk be, hogy az ő álláspontjukat is meg lehet érteni, hiszen nekik is érdekül, hogy (minél nagyobb) pénzmozgás legyen a számlákon.
De kérdem én?!
Mi a fenének akarok én bankszámlát nyitni?
Talán azért, mert pénzforgalmat szeretnék rajta bonyolítani?
Véleményem szerint igen, viszont ez nekik édeskevés és nagy ívben tesznek arra, hogy én mit gondolok.
A kudarcot követően célba vettem egy újabb pénzintézetet, ahol már kedvesebben fogadtak és közölték velem, hogy megoldható a számlanyitás, csupán valamilyen közüzemi számlára lenne szükségük, amivel igazolni tudom, hogy valóban ebben az országban lakok és fizetek az albérletemért.
Ez az elvárás egyből jobban tetszett, mivel nem kértek lehetetlent, így tovább reménykedek az akció sikerességében.
Hamarosan újra meglátogatom a kedves bankos nénit a megfelelő igazolásokkal és csekkekkel. Fingers crossed.
Én azt hittem, hogy ez az ügyintézés (folyószámla nyitás, NI number) nem fog fél napnál többet igénybe venni. De persze hogy tévedtem. Én kis naív.
Nem beszélve a távolságokról, amit ma érzékeltem meg igazából. Azt eddig is tudtam, hogy nem egy százhúsz ezres városban kell egyik pontból a másikba eljutnom, hanem egy több mint hétmillió embert számláló metropoliszban próbálok boldogulni.
Igen, itt jöhetnének a nagyokosok azzal, hogy van metró, busz és vasút. Nem barlangban születtem, én is tisztában vagyok vele.
Csakhogy. Itt is fizetni kell a közlekedésért úgy, mint máshol. Simán eltapsolhatunk metrózással, buszozással közel tízezer magyar forintot is néhány órán belül. Ezért úgy döntöttem, hogy csak a legszükségesebb esetben szállok tömegközlekedésre.
A mai nap ezt annyira szigorúan vettem, hogy minden lépésem összevetve 10.5 mérföldet, azaz 16.8 kilométert gyűrtem bele a két krokodilba. Biztos, hogy van aki erre vígan azt mondja: "há mi aaa (?) leüli a vétén" hogy Matisz Nagypapa szavaival éljek.
Azoknak az embereknek viszont azt üzenem, hogy gratulálok, de én sajnos az utóbbi időben a wc-re is autóval jártam. Tessék megdicsérni! Köszönöm.
Hasonló elismerést vártam volna a barátomtól, aki már 2,5 éve él Európa egyik legnagyobb olvasztótégelybe, ami most engem is beszippantott.
Elsírtam magam, hogy mennyire lefáradtam a nap végére és hogy mi mindent csináltam.
Mi volt erre a reakciója?
- Itt mindenki kétszáz százalékon pörög, szokj hozzá.
- Kösz ba*d meg!
Amúgy meg k***ára igaza van.
