Vaknyugat

Végre hétfő. Otthon utáltam a hétfőket, de ez az elmúlt hetekben megváltozott. Mostmár a péntek és a szombat vívta ki magának az "éljük túl" napokat. Ha eljön a hétvége, akkor tudom, hogy a következő néhány napban szar sem fog történni. Most indul a hét, előttem a sok hasznos hétköznap és nincs időm megzuhanni. Üdvözöllek hétfő, becsüld meg szeretetem.

Reggel hétkor már ki is ugrottam az ágyból és nekiláttam az álláskeresésnek. Önéletrajz farigcsálás ide-oda, mert ugye nem küldhetem minden helyre ugyanazt. Délig megfeszített tempóban nyomtam az ipart, majd T-vel összehoztunk egy gyors ebédet az Old streeten. Vietnámi csirkeleves. Körülbelül annyira volt szar, mint amennyire a neve, de legalább felmelegített. Gyors eszmecserét követően a Hyde Park felé vettem az irányt, hogy Z-vel és egy másik régi kollégámmal találkozzak "meseországban".

Winter Wonderland egy hatalmas karácsonyi vásár, amit minden évben megrendeznek sok-sok árussal, órisákerékkel, hullámvasúttal, szellemkastéllyal, beszélő fával és rénszarvassal, sült gesztnyével, sőt még egy magyar stand is helyet kapott, ahonnan finom forraltbor, lángos és sültkolbász illata terjedt.
A karácsonyi feelinget és a színvonalat tekintve csillagos ötös, de mostmár biztos vagyok abban, hogy az ilyen és ehhez hasonló mulatságokat egy bizonyos gondolat úgyis tönkreteszi. Nem tudok mit tenni. Szép volt, jó volt, de valami/valaki hiányzik. Pocsék lesz ez a Karácsony.
...take me to the wonderland.