Egyszerűen nem is zárhatnám jobban ezt a fantasztikusan elbaszott évet, mint egy kiadós kötőhártya-gyulladással. Vagy mi a franc akar ez lenni.
Az első tünet csütörtökön jelentkezett a jobb szemem mellett a halántékom környékén éles fejfájás formájában. Akkor még nem is nagyon izgatott a dolog, mivel úgy voltam vele, hogy biztosan a szokásos menetrendszerű migrénes fejfájásom jelentkezik.
Másnap reggelre viszont a szemgödrömet és a szememet is éles fájdalom kezdte elborítani. Amikor a tükörbe néztem, nem igazán tetszett látvány. Úgy néztem ki, mint egy bokszoló a második menet után, aki nem képes védekezni. Szépen bedagadt jobb szem néhány könnycseppel fűszerezve. Úgy gondoltam, hogy ezt lehet nem ártana megmutatni egy orvosnak.
Pénteken délelőtt fel is kerestem a helyi dokit, aki nem igazán nyugtatott meg. Megkérdezte, hogy van e lázam, fáj e a torkom és persze hogy honnan jöttem. Amikor másodjára futottam neki tüneteim ismertetésének, csak mosolyogva bólogatott. Fasza. Gondoltam. A szokásos Budapest, és Puskás mellett felírt egy 500mg-os Paracetamol tablettát 3x2-es arányban és egy Chlorampenicol szemkrémet.
Az intenzív kezelést megkezdtem. Ma reggelre meglepve állapítottam meg, hogy javult a helyzet. Remélem, hogy a terápia némi alkohol hozzáadásával még hatásosabb lesz.
