HTML

Vaknyugat

"Ne akarj mindent megszerezni, ne akarj tökéletes lenni. Te... egyszerűen csak élj a világba. Hadd jöjjön, aminek jönnie kell."

Friss topikok

Rakott krumpli without zsemlemorzsa

2011.11.19. 23:48 lost_blogger

A laza péntek esti sörözést követően miután elköszöntem a társaságtól, útban az állomás felé azon agyaltam, hogy össze kéne ütni egy rakott krumplit szombaton délután. Egyre jobban hiányoznak a hazai ízek. Első néhány napban még fasza a kínai, másképpen csíp az indiai is, sőt a Burger King is finomabb mint otthon. Csak az az egy gond van ezzel, hogy ez a feeling hamar elillan.

Mire felszálltam a vonatra, már össze is állt a fejemben a bevásárlólista a díjnyertes szombat délutáni rakott krumplimhoz. Nem messze onnan ahol lakok, van egy kisbolt, ami mindig azt hirdeti, hogy "open till late". Bíztam benne, hogy nem lesz annyira till late éjszaka kettő órakor és megejthetek egy gyors bevásárlást.

Ahogy leültem vonaton, felcsaptam a fülest, és már indítottam is az utazós zeném. Imádok ilyenkor az ablakon kifelé bambulni és elmerülni a gondolataimban.

A szokásos két megálló után (amerre T-hez is járok) gyorsan lepattantam a vonatról és fantom módjára kisunnyogtam az állomásról. Annyira akklimatizálódtam már, hogy a bliccelésre is rákaptam. Ezen a vonalon meg lehet tenni, mivel itt nincs kapu és nem szükséges az Oystert lehúzni.

A kisbolt tényleg "open till late". Gondoltam. Krumpli, tojás, tejföl, kolbász, virsli, sajt gyorsan a kosárba. That's all.

Másnap, azaz ma döbbentem rá, hogy a rögtönzött bevásárlásban elfelejtettem a zsemlemorzsát, így életem második rakott krumpliját kénytelen voltam anélkül elkészíteni. Miközben sült a finomság, elkaptam a Reszkessetek betörők első részét a tv-ben, amire sikerült úgy rábambulnom, hogy majdnem odakozmált a remekművem.
Egy apróbb hiányosságtól eltekintve azért így is finom volt, nem beszélve arról, hogy én csináltam és nem valami fast food, vagy eat and go cucc volt.

Szólj hozzá!

Címkék: zene london főzés lúzer

Hepi börzdéj tú jú

2011.11.19. 23:02 lost_blogger

Péntek este egy születésnapi párira voltam hivatalos Stoke Newingtonba a The Jolly Butchers pubba. Hogy kinek? Ezt most túl bonyolult lenne leírni, így inkább bele sem merülök. A vendéglistán a születésnapos Ági mellett szerepelt T, F és Mariann, akivel igazából most találkoztam másodszor.
Tűzről pattant pörgős leányzó, azt meg kell hagyni. Ha angolul tolja a rizsát és kissebb káromkodásokra van szüksége a mondanivalójához, akkor ő nem a megszokott "fuck", "shit", "holy shit" mindenki számára ismert töltelékszavakat használja, hanem anyanyelvén, azaz magyarul káromkodik. Persze csak akkor, ha szükséges. You Know What I Mean. Bazdmeg. Nagyon vicces tud lenni, szinpi a csajszika.
Mint említettem, a The Jolly Butchers volt az első számú meetingpoint, de sajnos full house miatt nem kóstolhattuk meg azokat a különleges söröket, amiről T már hónapok óta ódákat zeng.
Majd legközelebb.
Utunk így a The Drop bárba vezetett, aminek hangulatos berendezése és apró kis részletei kishazám néhány pubjára emlékeztetett. A zene és a sör is nagyon jó volt, nem beszélve a társaságról. Életembe nem kóstoltam még annyi sört, mint ezon az estén.

Szólj hozzá!

Címkék: zene london barát

Escape the map

2011.11.17. 18:11 lost_blogger

A napokban rukkolt elő a Mercedes egy igen kreatív kampánnyal, aminek a célpontja a fiatalabb korosztály. A sztorit rendező csapat mindenre gondolt. Zombik, jócsaj és titkosügynök feeling egy cyber világban. 

Az interaktív alkotásban egy Marie nevű lányt kell kijuttatnunk a széthulló Google-térkép világából, s ezzel megakadályozzuk, hogy az ő arca is elhomályosuljon úgy, mint a többi járókelőké a Streetview-képeken.


Némi interakciót követően egy dimenziókapuhoz érkezünk és mielőtt még belépnénk, Marie elkéri a telefonszámunkat, hogyha véget ér ez a rémálom, akkor megkereshessen. Számomra az igazi csattanó ezután következett. Megcsörrent a telefonom. A vonal másik végén Marie fogadott. Megköszönte a segítségem és nagyon hálás volt nekem, hogy kiszabadítottam.
Nem akarok lelőni minden részletet, ki kell próbálni.
 Nem vagyok benne biztos, hogy ez Anglián kívül más országokban is működik, de tény, hogy átéltem a botcsinálta titkos ügynök szerepét.

Szólj hozzá!

Címkék: google interaktív

Just a simple day

2011.11.17. 17:02 lost_blogger

Ahogy Karolina mondaná, ma kispéntek van. Ezen a napon nem megyek sehova, ami jelen helyzetben két dolgot takar. Megérkezett a National Insurance számom és az elmúlt napokban tartó hosszú huzavona után sikerült számlát nyitnom a Barclays banknál. Mostmár adott mindkét alapvető dolog a legális munkavállaláshoz. Kezdődhet az intenzív melókeresés és az önéletrajzom folyamatos farigcsálása.

Amióta nekiálltam ennek a blognak az írásához, valamiért egyre inkább hanyagolom az "emberi kapcsolatokat". A Facebookon postafiókomban sorba állnak az olyan típusú levelek, mint a "mizujs?", "hogy vagy?", "hé! élsz még? lándön", és persze a poke-ok sorozata. Valamiért leszarom. 

Talán azért, mert így nem veszek tudomást azokról a dolgokról, ami otthon folyik. Vagy talán azért, mert így nem hallok semmit a régi hétköznapokról? Vagy egyszerűen csak el akarok valamit/valakit felejteni? Vagy éppen ellenkezőleg, és arra várok, hogy az a valaki felbukkanjon? Talán. Ezek így összességében elegendő okot adnak arra, hogy kicsit visszavonuljak. Azzal a belső fájdalommal és hiánnyal, mely most egyre inkább ostorozni kezd, egyenlőre még nem tudok mit kezdeni. Igyekszem a szőnyeg alá seperni és nem venni tudomás róla. Elcseszett egy lelki roncs kezdek lenni. 

Egyre gyakrabban jönnek az éjszakába, vagy hajnalba nyúló olvasások, sorozatnézések, majd reggel úgy kelek ki az ágyból, mint valami ki****tt robot. Nem érzek fáradtságot, nem érzek semmit, ami befolyásolna a napi rutin elvégzésében.

Ez lenne a közelgő Ünnepeknek első késvillantása, miközben azon tűnődik, hogy mikor és hova szúrjon? 
Ügyes.

- Apropó. Napi rutin. Mosószert, öblítőt és ruhaszárítót kell vennem. -

Most visszaolvasva ezt a posztot, rá kell jönnöm, hogy ez nem egy szokásos simple day bejegyzés. Inkább azt a címet adnám neki, hogy Just a depressive day.

Szólj hozzá!

Címkék: zene bank lúzer szararc fészbuk

Brassói londoni magyarok módjára

2011.11.16. 00:37 lost_blogger

Tegnap késő délután tettem egy nagy sétát a Tower környékén, ahol egy volt kollégámmal hozott össze a sors. Hihetetlen. Kiba' régen nem találkoztunk. Ő most hagyott fel az "amerikai álommal" és úgy döntött, hogy a pálmafák és a véget nem érő homokos tengerpartok országából szedi a sátorfáját és betámadja Angliát.
Jó néhány mérföld séta és sztorizás után megittunk egy lattét jó habosan, (ahogyan azt kell) aztán a Banknál elváltunk. Miközben a lépcsők fokait szedtem magam alatt a metró irányába, eszembe jutott, hogy az oysterem tuti lemerült, így tolni kell rá néhány fontocskát, hogy le tudjak ereszkedni az underground titokzatos és egyben vonzó világába.

Oyster egyenleg: -0.20£

Hát igen. Persze, hogy mínuszban vagyok. Itt miért nem lehet bliccelni? Méltatlankodtam magamban.
Megetettem az autómatával 10 fontot, majd amikor a mágneskapuhoz értem, rezegni kezdtem. "You have got 1 message" - lássuk csak.

"Összeütünk egy jó brassóit ma este. Ha van kedved hozzá, akkor találkozzunk a Hoxton squaren fél7kor."

Hogy van e kedvem? Összeütünk? Brassói? Friss kaja? Simán! Az utóbbi időkben nagyon ráálltam ezekre a gyorsan elkészíthető vegyes konyhákat felölelő étkekre, így megváltás egy kis friss brassói még akkor is, ha nem teljesen mondható hazainak.
Változott az uticél. King's Cross helyett Old street. "Please mind the gap between the train and the platform." - oké.

A Hoxton squarhez érkezve nem is kívánhattam volna jobb fogadtatást. Ingyen sör osztás. Nem hittem a szememnek én csóri magyar. Otthon nem vagyunk hozzászokva az ilyen vagy hasonló "jótékonykodásokhoz". Gyorsan fel is markoltam egyet, majd nem sokkal később T barátom is előbukkant a melóhelyéről.
Magunkhoz vettünk a biztonság kedvéért még egy üveg bort, és egy kisebb zsugor cidert a sarki Tesco expressből, majd irány F.
Nevét szándékosan nem írom le, mivel a Google túlságosan okos és szeretném, ha ennek a blognak a szerzője még egy jó darabig inkognítóban maradhatna. Hogy miért? Mert így nem gondolok meg minden mondatot háromszor, mielőtt leírom.

F-ről amúgy azt kell tudni, hogy egy nagyon jó arc. Eddig a napig még csak kétszer találkoztunk, de hál' Istennek én az első alkalom után tudom, (többnyire helyesen) hogy ki melyik oldalhoz tartozik. Ő nem dark side. Ez biztos. Egyenlőre legyen ennyi elég.

Érkezésünk után gyors pacsi, élménybeszámoló az elmúlt napok történéseiről, hétköznapokról, melóról, majd egy kis Xbox. Mire lecsúszott az első két cider, el is készült a nap fénypontja. Brassói aprópecsenye londoni magyarok módjára és egy kis csemegeuborka.
A kiadós és egyben páratlan vacsora után legurítottunk még néhány söröcskét meg fröccsöcskét, majd éjfél környékén zárórát fújtunk.
T-t nem igazán akartam egyedül elengedni, mert hát valljuk be, nekem is volt már a fejemben, Ő pedig néhány körrel előttem járt.

A buszon útban Stoke Newington felé kezdtem el csak igazán gondolkozni.
Elmúlt éjfél. Meddig járnak a vonatok? Hogy a picsába fogok én Stoke Newingtonból Walthamstowba eljutni, ha már zárva lesz az állomás?
Oké, ne pánikoljunk, majd ráérek akkor, ha a feltételezésből tény lesz. - gondoltam.

Nagyjából 20 perc zötykölődés és néhány perc séta után célba értünk. Gyorsan elköszöntem T-től, aztán szaporára vettem a lépteim. Út közben folyamatosan a B terven gondolkoztam, hogy mi lesz ha...
Sajnos nem jutott eszembe semmi. Itt még a taxi sem húzott volna ki a szarból, mivel körülbelül 10 font volt a zsebemben ami kétlem, hogy elég lett volna. 
Befordultam az utolsó sarkon, és láss csodát! Az állomás még nyitva. Kapuinak fénye úgy csalogatott, mintha csak arra várna hogy belépjek, aztán gyorsan be is záródjon.
Nem jártam messze az igazságtól, ugyanis az utolsó vonat érkezéséig 4 percem volt hátra.
Megkönnyebbültem. Tudtam, hogy most már csak két megálló és 10 perc gyaloglás választ el az ágyamtól.

U.i.: Vannak azok a fos napok, mikor rohadtul kínszenvedés a gondolataid értelmes mondatokba foglalni. Ez most pontosan egy olyan elcseszett nap volt. Biztosan a telihold teszi.

Szólj hozzá!

Címkék: london tömegközlekedés lúzer

süti beállítások módosítása