Mondhatni csodásan indult a szombat reggelem. Arra ébredtem, hogy sokkal hidegebb van a megszokottnál. A fejem búbjáig be voltam takarózva, de még akkor is úgy éreztem, hogy teljesen le van fagyva az orrom, a radiátor pedig jég hideg volt. Mi a fene?
Kikászálódtam az ágyból hogy lecsekkoljam a bojlert, hátha csak a nyomás ment el, ugyanis volt már rá példa.
Első ránézésre a nyomás rendben volt, de a fűtés továbbra sem működött. Egy kicsi piros izzó villogott a kazánon, amit nem igazán tudtam, hogy mit jelent.
Miért is kellett volna tudnom? Nem vagyok én gázszerelő.
Gondoltam, hogy csinálok egy jó forró teát meg egy rántottát, aztán majd tüzetesebben megvizsgálom a szerkezetet.
Köntösben, csipás szemekkel begyújtottam a gázt, ami néhány másodperc pislákolás után szépen lassan kialudt.
Basszameg. Nincs gáz! Hát ezt jelenti a villogó piros fény. Eszméltem fel.
Na nem baj.
Egy frissítő meleg zuhany alatt majd kigondolom, hogy mit is tudnék tenni.
Ami ezután történt, azt nem kívánom senkinek. Beálltam a zuhany alá, majd koppig megnyitottam a meleg-vízcsapot. Körülbelül három másodperc alatt kihullott az összes csipa a szememből és a zuhanykabin oldalát kiszakítva ugrottam ki a jéghideg víz alól.
Basszus! Ennyire hülye én sem lehetek! Ha nincs fűtés és gáz, akkor szinte egyértelmű, hogy melegvíz sincs. Fuckme.
Két szentségelés között miután visszahoztam magam a hipotermia határáról, valami meleg helyre vágytam. Legjobbnak láttam, ha átugrok a sarki kávézóba egy forró kávéra, ahonnan írtok is egy mailt a Landlordnak. "Houston we got a problem"
A rapid melegedést követően gyorsan beszereztem a Sainsburrysben egy heatert, hogy legalább a szobában ne fagyjak meg. Ezt követően vonatra szálltam és elindultam Stoke Newingtonba T-hez, hogy egy meleg leves mellett véglegesítsük a cv-m.
