Szombaton késő délután futott be volt kollégám hívása, miszerint este halászléfőzés lesz Willesden Greenben és a megjelenés kötelező.
Nem kellett sokat győzködni, ugyanis már nagyon untam a helyi vegyeskonyhát a sok különleges zöldséggel és fűszerrel. Sosem voltam egy nagy halászlé fan, de már nagyon vágytam valami hazai ízre.
Útaban a metró felé beszereztem még néhány Cidert, majd irány az Underground. Negyven perc suhanó földalatti élet után meg is érkeztem a megbeszélt címre, ahol fincsi házipálinkával fogadtak. Jobbat nem is kívánhattam volna. Néhány kör pálesz után neki is láttunk a bajai halászlének és arra a felismerésre jutottam, hogy basszus, én igenis szeretem a halászlevet. Az sincs kizárva, hogy azért esett annyira jól, mert aznap keveset ettem és ahogy édesanyám mondaná; A legjobb szakács az éhség.
Lehet benne valami, viszont én akármennyire éhes vagyok, a Pho vietnámi leves minden alkalommal egyre szarabb a többi távol-keleti létyóval együtt.
Az indiai lakótársam szerint még néhány hónap és mindegyik egyforma lesz. Maximum egyformán fos.
A leves nagyon frankó volt, sőt mindezt még megfejelték egy jó kis pörkölttel. Igazán nem lehetett egy szavam sem. A bőséges "ünnepi" lakoma után beindult a szeszfogyasztás és az ezzel járó intenzív eszmecsere is. Mindenki egyre jobban szeretett mindenkit.
Pálinka-whisky-vodka-cider kombó. Egy ideig még vígan bírtam az iramot, mivel a kiadós vacsora védelmet nyújtott az idő előtti meghajlástól, de már a sokadik koccintás után én sem voltam olyan nagylegény. A totális kártól a metróindulásom mentett meg, mivel éjfélig közlekedik minden földalatti és nem szívesen aludtam volna Willesden Greenben. Ha mégis így alakult volna, az két dolgot jelentene.
Az egyik, hogy mocskosul berúgtunk, a másik, hogy másnap korán reggel gatya másnaposan még haza kellett volna zötyögnöm egy kiadós fejfájás társaságában. Ezt mindenki tudja, hogy mennyire szörnyű tud lenni. Ez most nem az az este volt.
A kapuig kikísért még egy fél pálinka, majd könnyes búcsú után célba vettem a metrót ami egy átszállással az összehugyozás határáig és Walthamstow állomásáig vitt.
