Vaknyugat

Amióta megkaptuk a lebaszást Abutól, azóta megfogadtuk, hogy nem nyúlunk egyetlen edényhez sem, amiben az ő kajája díszeleg.
A legutolsó főztje körülbelül kilenc napig rohadt különböző helyeken és pozíciókban. Először azt hittük, hogy valami új mikroorganizmust akar kitenyészteni eme különleges étel erjesztésével, de aztán rájöttünk, hogy csak egyszerűen kibaszottúl igénytelen a gyerek.

A fotó valamikor az ötödik napban készült és már jól látható, hogy megjelentek az első picike penészlakók. Első ránézésre elég jól érzik magukat ebben a fantasztikusan igénytelen környezetben. Tökéletes hely a szaporodásra. Bánom, hogy nem készítettem fotót a kilencedik napban. Mattiával már azt vártuk, hogy mikor mászik ki valami új szerves élőlény az edényből.

Először nem tudtuk mire vélni, hogy Abu miért pont a kilencedik napon távolította el a toxikus ételt a konyhából, de szerencsére hamar megvilágosodtunk. Tegnap este újra főzésbe fogott, s ezért szüksége volt az edényekre.

Fogadást kötöttünk Mattiával, hogy ez az adag vajon mennyi ideig fog a konyhában rohadni. Mattia hét napot tippelt, én tízet.

Szomorúak voltunk.
Ez nem az a film volt, amiről álmodtunk.
Nem az a teljes film volt,
amit közülünk mindenki hord magában.
A film, amit meg akartunk volna csinálni
bizonyára titkosabban;
amit meg akartunk volna élni.

Ez nem az a film volt, amiről álmodtunk.
Mikor ébredsz már fel végre?
A mozi nem az életről szól, ami elmúlik;
az emberek nem azt akarják látni.
Ugyan...

Hétfő este Mattia úgy gondolta, hogy összedob valami olasz specialitást vacsorára. Az elkészítéshez arra az edényre lett volna szükség, amiben *Abu levese díszelgett a gázon közel 48 órája. Úgy gondoltuk, hogyha a fazék tartalmát áttöltjük egy kisebb edénybe, akkor máris használatra kész az egyetlen nagy lábas.

A specialitásnak a nevét szinte egyből elfelejtettem, ugyanis valami olasz vega reformkonyhás cucc volt, mivel a srác nem eszik húst. Ettől függetlenül nagyon finom volt, de most ennek a bejegyzésnek nem ez a lényege.

Már régen elfelejtettük a kaját is, amikor éjfél után nem sokkal *Abu hazaért. Ahogy meglátta a levesét egy másik edényben, teljesen kiborult. Egyszerűen nem fért a fejébe, hogy hogyan nyúlhattunk ahhoz a kajához, ami már lassan 48 órája állt az egyetlen főzésre alkalmas edényben a gáz tetején.
Én ugyan felajánlottam neki, hogy visszatöltöm az edénybe ha szeretné, ugyanis már befejeztük a vacsorát és az edény is tiszta. Erre még jobban megsértődött, és hisztériás rohammal elvonult a szobájába. Azóta hozzánk sem szól. Szörnyű.

*Abu: az indiai lakótársunk, aki nem a higiéniáról és a takarításról híres. Előfordulási hely: London és környéke. Foglalkozás: diák és tradícionális indiai táncos. Sexuális beállítottság: Buzi. Név származása és múltja: Copeland road, Walthamstow, London. Nagyjából két hónapja hívjuk Abunak a The Simpsons után szabadon.

A 2011-es év vége és a 2012-es év eleje nem várt meglepetést hozott. Hamarabb is meg akartam emlékezni egy bejegyzéssel erről a lehetetlen helyzetről, de igazából most vált komollyá a szituáció. Nem igazán akarom ezt az állapotot körbeírni, ezért bele is csapok a közepébe.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, akit közel nyolc éve ismertem meg. Akkoriban sokat beszélgettünk erről-arról, majd hirtelen megszakadt a kapcsolat. Hogy miért? Azért mert megismertem az unokatestvérét, aki történetesen az én legutolsó ex barátnőm.

Nos, ez a lány 2011 utolsó hetében felbukkant a semmiből és újra elkezdtünk beszélgetni teljesen általános dolgokról. Elmondása szerint nem olyan régen derült ki számára, hogy én és az unokatestvére már hónapok óta nem vagyunk együtt. Miután nyugtáztam az információ hitelességét, nem szarozott sokáig, egyből rátért a lényegre.

Ha még mindig nem lenne világos a szicsuésön, akkor leírom. Az ex csajom unokatestvére kefélni akar velem, ahogy hazamegyek. Jogosan merül fel a kérdés. Ha nem fekszek le vele, akkor én leszek a világ legnagyobb lúzere? Lehet. Mondjuk ez egy kicsit sem érdekel, igazából nagy ívben leszarom, hogy ki mit gondol.

Vizsgáljuk meg a másik lehetőséget is. Mi van akkor, ha lefekszek vele? Akkor elkönyvelhetem, hogy kettő, jah nem. Három kivételével megdugtam a család összes női tagját. Ha ez kiderülne, amit szinte biztosra veszek, akkor több mint valószínű, hogy én lennék a világ legnagyobb szararca. Vagy ahogy mondani szokás, ez lenne a "családban marad" kategória? Fuckin hell.

Az utóbbi időben sikerült megint elhanyagolnom az írást. A Mariannál tartott szombati "együnk és igyunk meg mindent ami megmaradt szilveszterről" party után valahogy nyúlcipőt húztak a napok. Úgy pörögnek, mint eddig talán még soha. Lehet, hogy a normális munkabeosztás és a napi néhány óra lakótársi maszek angolóra teszi.

2012 első hétvégéjén Mariann meginvitált engem és még néhány ismerőst a stúdiójába, hogy pusztítsunk el mindent, ami megmaradt szilveszterről egy csendes beszélgetés közben. Kicsit gondolkodóba estem, mivel aznap estére már megígértem Mattiának, hogy vele tartok egy dub buliba a Shoreditch station mellé, ugyanis az egyik kedvencünk, Aba Shanti fogja pakolgatni a lemezeket egy teljesen free buliban.
Nagyon vonzott a londoni éjszaka. Mikor közöltem a többiekkel, hogy nem valószínű, hogy megjelenek a pusztítsunk el mindent buliban, persze hogy megkaptam, hogy szívesebben megyek a külföldi haverjaimmal bulizni, mint hogy találkozzak a magyar barátaimmal.

Részben volt benne igazság. A szilveszteri pózerkedés és arcoskodás után, valahogy jobban vágytam olyan társaságba, ahol nincs helye a képmutatásnak. Ha ez parasztság tőlem, akkor sajnálom, bunkó paraszt vagyok.

Mattia idő közben végre becsajozott, és boldogan újságolta, hogy a csaj is jön a partiba. Örültem neki, ugyanis hasonló cipőben jár a srác mint én. A lányról azt kell tudni, hogy bolgár származású, szőke hajú, csinos és nagyon kedves. Többet nem nagyon tudok róla írni, ugyanis csak fényképen láttam, Matt pedig nem nagyon mesélt róla többet. Ennek az információnak a tudatában végül a magyar társaság mellett "döntöttem", mivel nem szívesen tartok gyertyát egy rügyező kapcsolat éjszakáján, ami ráadásul egy dub buliban esedékes.
Ezért úgy döntöttem, hogy irány Seven Sisters. Így mindenki jól jár. Mattia nyugodtan csajozhat, és az ismerősök sem mondhatják, hogy paraszt vagyok.

Este nyolc óra környékén érkeztem meg a Lawrence roadra, és persze hogy megint elkéstem. A welcome ital után előkerültek a szilveszterről megmaradt virslik néhány sör társaságában, majd az este hátralévő része csendes iszogatással, virslizéssel és beszélgetéssel telt. A lágy háttérzenét Russ, Mariann barátja szolgáltatta. Nyugi volt.