"A legtöbb színész a háttérben játszik. Sosem lép a reflektorok fényébe. De ha képzed mahagad, ha elszántan dolgozol rajta, akkor egy életre szóló szerepben találhatod magad" - sokat kell még tanulnom.
Az első hét után
2011.11.12. 19:45 lost_blogger
Space Flakes - Owl the Surroundings by Space Flakes
Szinte hihetetlen, hogy máris eltelt egy teljes hét. Csütötökön nem hittem T-nek, hogy valóban a hét negyedik napját gyűrjük. Abban a pillanatban úgy éreztem magam, hogy hétfőn beszippantott valamilyen dimenziókapu, s előrerepített néhány nappal az időben. A biológiai órám megált valahol kedd magasságában.
Jelenleg is úgy érzem magam, mintha csak tegnap szídtam volna a transzferes jó k***a édesanyját, amiért nem volt képes bevárni a gép 20 perces késését.
Ezúton javaslom mindenkinek, hogy aki Londonba készül és Lutonra érkezik, az ne fizessen transzfert, mert a repülőtér bejáratával szemben található egy GreenLine elnevezésű (sűrű) menetrend szerint közlekedő autóbusz, ami ugyanúgy mint a transzfer a Victoria Station állomásra ékezik. Ráadásul még olcsóbb is és a menetidő is hasonló. (1-1,5 óra)
Mosolyogva gondolok vissza azokra az órákra, percekre, amikor Budapesten a becsekkolás után azon gondolkoztam, hogy van e még egy ilyan idióta mint én, aki képes úgy utazni egy idegen országba, hogy még percekkel a felszállás előtt nem hogy fogalma, de még halvány fingja sincs arról, hogy hol fogja érni az éjszaka.
Az indulás előtti este még találtam egy hirdetést a Gumtreen, amit fel is hívtam.
A vonal másik végén egy Sharon nevezetű leányzó fogadott, aki megígérte, hogyha a városban lesz, akkor még az érkezésem napján meg tudja mutatni a szóban forgó albérletet.
- De mi van ha nem?
Merült fel bennem jogosan a kérdés.
- Akkor ki kéne valahogy húznod hétfőig, ugyanis akkor leszek újra a városban. Mondta.
Végülis, jobb mint a semmi. Gondoltam magamban.
Miután felszáltam a gépre és elfoglaltam a helyem, egy afroamerikai, vagy valami hasonló nemzetiségű fiatalember szólított meg.
- Szabad ez az ülőhely?
- Persze. Válaszoltam.
Nem telt el öt perc és máris bántam, hogy mellém ült. Az úriember a felszállás pillanatáig megállás nélkül mormolt valamilyen imát, amit kissebb előrehajlásokkal is "szinesített".
Félreértés ne essék! Nem vagyok egyik vallás ellen sem, csak ugye keveset repülök és mostanság sokszor hall az ember ezt-azt és...
Ezt nem is magyarázom tovább, mert ebből mostmár úgyis csak szarul jöhetek ki.
Szóval.
Miközben a gép szárnyát vizsgálgattam az ablakon keresztül, arra gondoltam, hogy mi lenne, ha ez a sárc értem is elmondana egy imát, hogy ne a Tower alatt keljen töltenem ez elkövetkezendő néhány éjszakám.
A gépen rengeteg gondolat járt a fejemben.
Hol fogom tölteni az éjszakám? Milyen lesz London? Jól döntöttem? Lelkileg fogom bírni? Ha a repülőn dobnék egy barnát, akkor az lehúzás után elhagyja a gépet, vagy valahova gyűjti? Ha az előbbi, akkor akár lesza****ok egy egész országot? Nem tudom. Majd utánaolvasok.
Két Wizzaires sonkás szenya után megkezdtük a leszállást, majd földetérés után transzfer hiányában buszra száltam. T barátom (akiről már többször is írtam) a Victorián várt. Felhívtuk Sharont, aki közölte, hogy tudunk találkozni egy órán belül.
Afroamerikai barátom imái és persze az enyém is meghallgattatak, így nem a Tower alatt kellett töltenem az első éjszakám, hanem már azon a helyen, ahol huzamosabb ideig szeretnék maradni.
Nos, így indult annak a hétnek az eleje, aminek most a végére értem. Boldog hétfordulót!
Erre bontok egy sört.
Szólj hozzá!
Címkék: zene london wizzair afroamerikai transzfer
Zene csendes sörözéshez
2011.11.11. 20:04 lost_blogger
Nos, ma este visszamerészkedtem a The Mall-be és gyorsan vettem néhány sört. A ma éjszakát velük töltöm
Szólj hozzá!
Címkék: zene
Sötétbe burkolózva
2011.11.11. 17:36 lost_blogger
A tegnapi nagy túra után mára pihenőnapot hirdettem. A banknak szánt igazolás sem érkezett meg és az idő is szar.
Megreggeliztem szépen komótosan, közben a Dave tv-n (idióta egy csatornanév) megnéztem a Top Gear éppen futó epizódját.
Hihetetlen, hogy ez a három ürge (Jeremy Clarkson, Richard Hammond, James May) mennyire élvezi azt, amit csinál.
Mondjuk ha nekem kéne méregdrága luxus vagy veterán járgányokat tesztelnem, valószínű, hogy nekem is fülig érne a szám minden forgatáson.
Ezt követően áldoztam a nyelvtanulás oltárán, majd csaptam egy kört a környéken helyismeret bővítése gyanánt.
Megdöbbentő, hogy mennyire karácsonyi lázban kezdenek égni az emberek, nem beszélve az üzletekről.
A harmadik karácsonyfa és a The Mall bevásárlóközpont ügyeletes télapójának betámadása után szinte hazáig szaladtam. Az az igazság, hogy most ez az ünnep eléggé lehúz. Hogy miért? Erről majd később.
Hazaérve magamra zártam az ajtót, sötétbe burkolóztam és mély depresszióba zuhanva végre válaszoltam minden e-mailre. Csekkoltam az aktuális kütyü megjelenéseket, vezető híreket és persze a fészbuk sem maradt el. Na de most merre tovább?!
Az Isten szerelmére! Hisz hétvége van! Egy normális ember ilyenkor megpróbál kicsit kikapcsolódni és a nyakába veszi a várost, ha még nincs konkrét ötlete az estére vonatkozóan.
Én nem vagyok normális ember.
- Ezt eddig is tudtuk kedves xy, de jobb lenne, ha kicsit kimozdulnál.
xy: - Oké, rendben, igazad van. De még csak néhány napja vagyok ebben a városban, igazából azt sem tudom, hogy mik a lehetőségek.
- Ezt kéne felfedezned kedves xy.
xy: - Hmm. Mondasz valamit kedves idegen. Meglátom.
Szólj hozzá!
Címkék: karácsony télapó fészbuk
"Itt mindenki kétszáz százalékon pörög, szokj hozzá"
2011.11.10. 22:21 lost_blogger
Nagyon úgy fest, hogy heteken belül (ha a hivatal is úgy akarja) megkaphatom a National Insurance számom (NI number) ami elengedhetetlen, ha az ember egy idegen országban akar munkát vállalni. Ez gyakorlatilag ugyanaz, mint Magyarországon a TAJ kátya. Ettől jobban már csak a bankszámla nyitásom várom, amiről rengeteg urban legend terjeng.
Egyesek azt mondják, hogyha szerencséd van és mint külföldi egy "ügyfélcentrikus" ügyintézőt kerülsz, akkor simán létrehozzák a folyószámlád.
Néhányan pedig azt mondják, hogy ameddig nincs biztos állásod, meg se próbáld., mert egyenesen a bankból toloncolnak hazáig.
Nos, az első próbálkozásomnál persze, hogy nem egy "ügyfélcentrikus" ügyintézőt sikerült kifognom. Annak ellenére, hogy külföldi vagyok, olyan igazolásokat és számlákat kért tőlem, amit jelen helyzetben képtelen voltam felmutatni.
Valljuk be, hogy az ő álláspontjukat is meg lehet érteni, hiszen nekik is érdekül, hogy (minél nagyobb) pénzmozgás legyen a számlákon.
De kérdem én?!
Mi a fenének akarok én bankszámlát nyitni?
Talán azért, mert pénzforgalmat szeretnék rajta bonyolítani?
Véleményem szerint igen, viszont ez nekik édeskevés és nagy ívben tesznek arra, hogy én mit gondolok.
A kudarcot követően célba vettem egy újabb pénzintézetet, ahol már kedvesebben fogadtak és közölték velem, hogy megoldható a számlanyitás, csupán valamilyen közüzemi számlára lenne szükségük, amivel igazolni tudom, hogy valóban ebben az országban lakok és fizetek az albérletemért.
Ez az elvárás egyből jobban tetszett, mivel nem kértek lehetetlent, így tovább reménykedek az akció sikerességében.
Hamarosan újra meglátogatom a kedves bankos nénit a megfelelő igazolásokkal és csekkekkel. Fingers crossed.
Én azt hittem, hogy ez az ügyintézés (folyószámla nyitás, NI number) nem fog fél napnál többet igénybe venni. De persze hogy tévedtem. Én kis naív.
Nem beszélve a távolságokról, amit ma érzékeltem meg igazából. Azt eddig is tudtam, hogy nem egy százhúsz ezres városban kell egyik pontból a másikba eljutnom, hanem egy több mint hétmillió embert számláló metropoliszban próbálok boldogulni.
Igen, itt jöhetnének a nagyokosok azzal, hogy van metró, busz és vasút. Nem barlangban születtem, én is tisztában vagyok vele.
Csakhogy. Itt is fizetni kell a közlekedésért úgy, mint máshol. Simán eltapsolhatunk metrózással, buszozással közel tízezer magyar forintot is néhány órán belül. Ezért úgy döntöttem, hogy csak a legszükségesebb esetben szállok tömegközlekedésre.
A mai nap ezt annyira szigorúan vettem, hogy minden lépésem összevetve 10.5 mérföldet, azaz 16.8 kilométert gyűrtem bele a két krokodilba. Biztos, hogy van aki erre vígan azt mondja: "há mi aaa (?) leüli a vétén" hogy Matisz Nagypapa szavaival éljek.
Azoknak az embereknek viszont azt üzenem, hogy gratulálok, de én sajnos az utóbbi időben a wc-re is autóval jártam. Tessék megdicsérni! Köszönöm.
Hasonló elismerést vártam volna a barátomtól, aki már 2,5 éve él Európa egyik legnagyobb olvasztótégelybe, ami most engem is beszippantott.
Elsírtam magam, hogy mennyire lefáradtam a nap végére és hogy mi mindent csináltam.
Mi volt erre a reakciója?
- Itt mindenki kétszáz százalékon pörög, szokj hozzá.
- Kösz ba*d meg!
Amúgy meg k***ára igaza van.
Szólj hozzá!
Címkék: bank tömegközlekedés barát ni number
Isten hozott a Vaknyugaton
2011.11.09. 22:27 lost_blogger
Igazából nem akarok mélyen szántó gondolatokba merülni, hogy miért is indul ez a blog. Száz meg ezer karaktert pocsékolhatnék arra, hogy leírjam azokat a tipikus sablon mondatokat, hogy "ezt a blogot azért írom, hogy leírjam az érzéseim, gondolataim, ..." A nagy büdös lóf...t. Írok, mert úgy tartja kedvem, írok, mert ez az egy lehetőségem van arra, hogy enyhítsem azt a feszültséget magamban, ami már hónapok óta tombol bennem.
Szerencsére nem vagyok akkora lúzer és szararc, hogy egy blog legyen az a megszemélyesített eszköz, egyben kommunikációs csatorna, ahol hangot adhatok véleményeimnek, gondolataimnak.
Kedves Naplóm!
Van nagyon sok haverom, ismerősöm, barátom. Az arányokat tekintve az első két kapcsolati formából van a legtöbb, az utolsóból pedig a legkevesebb. Jelenlegi lakhelyemen csak egy baráttal büszkélkedhetek, de mint tudjuk, és már sokan tapasztaltuk is, sokkal többet ér egy barát mint száz haver. A többiek otthon várnak. Remélem.
Most pedig hagyjuk abba a nyáladzást és egymás nyalogatását, (majdnem csúnyát írtam) hiszen itt lenne az ideje, hogy végre írjak valami értelmeset is. Na de miről írhatnék az első bejegyzésemben?
Példáúl arról, hogy miért lett Vaknyugat a blogom címe? Nem. Mindenki azt gondol bele, amit akar. Nem rágom az olvasó szájába, hogy a tej miért fehér. Igaz, ez egy elég féleszű hasonlat volt.
Vagy talán arról, hogy hova is vetett a sors a jó öreg Szabolcsország fővárosából?
El kell hogy szomorítsalak, de most erről sem fogok írni.
Mindent a maga idejében. Isten hozott a Vaknyugaton.
Elfogyott a teám.
