Néhány napja kicsit csendesebb a ház a megszokottnál, ugyanis Alessia és Abu kiruccantak Velencébe, így csak hárman maradtunk. Sarah, Mattia és Én.
Szegény Ale. Szerintem ő maga sem tudta, hogy mire vállalkozik. Annyi jó van a dologban, hogy tiszta a konyha és a nappali. Abuval együtt a mocska is elutazott. Nem rohad a kaja a gázon, nem bűzlik a hűtő és persze kevesebb az egy főre jutó sexuális zaklatások száma is.
Tegnap este befutott Sarah barátja Franciaországból, így összerántottunk egy kisebb házibulit, ahol sikerült mindenkinek tisztességesen elhajlania. Sarah ha sokat iszik, megbolondul. Igen, ez a helyes kifejezés. Levetkőzi a gátlásait, mint ahogyan azt tette Vincent búcsúbuliján is. Így történt ez most is, és a kis szöszinek sikerült néhány olyan félreérthető kijelentést tennie velem kapcsolatban, amivel kedvesét láthatóan féltékennyé tette. A poén az egészben, hogy szerintem lövése sem volt arról, hogy miket beszél.
Nekem igazából nincs is miért mentegetőznöm, mivel nem történt semmi. Egyszerűen csak túl sok történetet mesélt, aminek csak mi ketten voltunk a szereplői. Így visszahallani tényleg zavarba ejtő kicsit.
Visszagondolva az elmúlt hetekre, tényleg sok időt töltöttünk együtt. Ettől függetlenül nekem nincs és nem is volt semmilyen hátsó szándékom vele kapcsolatban. Meg amúgy is. Már közöltem vele, hogy nem csípem a szőkéket és ha akarnék is valakit magam mellé, az nem Ő lenne.
Nos, ezt követően Jurij átváltott csendes üzemmódra és érezhetően befeszült. Igazából megértem Őt, mivel akármit beleképzelhet a dolgokba. Egy hónapban csak egyszer teszi tiszteletét a Copeland roadon, és akkor is csupán néhány napra. Azt sem mondhatja hogy ismer, ugyanis csak kétszer találkoztunk. Mindehhez párosul még egy idióta szeleburdi hülye picsa is, aki felzavarja a állóvizet. Arra is gondoltam, hogy teljesen tisztában volt azzal amit mond, és szándékosan tette amit tett. Nincs két hete, hogy csalódottan öntötte ki nekem a szívét, hogy megcsalta "az a szemét". Így ez tökéletes alkalom volt arra, hogy engem felhasználva picit visszavágjon Jurijnak és csöppet megrezegtesse a lécet.
***
Ha már a drámánál járunk, akkor van itt még valami. Szerintem tökéletesen kimeríti a szó fogalmát az az eset, ami ezen az éjszaka történt sörbeszerző utamon.
Miután beszereztem a nedüt, szapora léptekkel igyekeztem hazafelé a már megszokott útvonalamon. Egy buszmegállóhoz érve furcsa nyöszörgésre és sűrűn ismételgetett - Do you want more? - Do you want more? kérdő mondatokra lettem figyelmes. A hang irányába szegeztem a tekintetem, ahol nem mindennapi látvány fogadott. Egy fekete srác feküdt a földön mozdulatlanúl, rajta pedig egy "futball huligán" kinézetű arc, aki vadúl csépelte a fejét. Egyből kiszúrtam, hogy nem egyedül "dolgozik", hanem közvetlen mellette két másik bizalomgerjesztő figura figyelget serényen, hogy a fenyítés zökkenőmentesen pöröghessen. Nem tudtam, hogy mi a helyes. Az, ha hirtelen irányt váltok, vagy az, ha szépen elhaladok mellettük. Mire ezek a kérdések átszaladtak a fejemen, nem igazán volt választásom, ugyanis akkor már melléjük értem. Az egyik csak rám nézett, majd a telefonja után nyúlt. Fasza. Gondoltam. Akkor itt az idő, hogy még szaporábbra vegyem a lépteimet egészen a nappali kellős közepéig.
Nem igazán szeretek késő éjszaka az utcán kóborolni, de ez az eset most még jobban rávilágított arra a tényre, hogy teljesen mindegy, hogy hol sétálsz. A hömpölygő szar úgyis utolér, ha annak utol kell érnie.
Ha már így belejöttem, akkor itt van még egy érdekesség London bebaszott ribanc csőcselékei közül.
